Daisy – a százszorszép naivitás

Maga a film egy lövöldözéssel tarkított háromszöges dráma, virágos alapokon.

A ‘daisy’ jelentése -a Cambridge szótár szerint- százszorszép, de a főszereplő növény a margitvirág, aki egy rokon. (Vagy aki jobb szeret okosnak látszódni, hívhatja Chrisanthemumnak, de a rokonság ténye így is fennáll.)

És akkor már rögtön fel is tűnik, hogy a krizantém is idevaló. Földiek.

A krizantém: nálunk temetővirág –csak azért, mert Mindenszentekkor az egyetlen aki még virágzik, és gyönyörű, a többiek meg.már elfeketedtek a hidegben.

A százszorszép? Ő meg az ártatlanság, a naivitás.

A margarétát kell, illetve ajánlatos tépkedni a nagy tépelődésünk közepette: szeret.nem szeret, szeret….. tehát többek között a szerelmet jelenti.

Egy pottyanás, egy csobbanás, egy elázott szépség…és kezdődhet a történet.

Ahol is az Amsterdamban élő Hye-Young (Gianna Jun) szerelmes.. vagy legalábbis meg szeretné ismerni titkos hódolóját. Ám ( a Nagy Ő-nek hitt) Ő, Park Yi (Woo-sung Jung) nem mutatkozik előtte.Szándékkal, mert félti. És van mitől. Mert a tulipánok földjén a fekete tulipán a halállal azonos. És egy bérgyilkos barátnője …hát ő mindig célpont.

Így naponta a titkos szerelmet jelentő margitvirágot küldi, és csak távolról nézi a gyönyörű, és naiv festőnőt. Életformájából adódóan rejtőzködik, állandóan bujkál, és ’dolgozik’ (rendelést kap, életet olt; rendelés,még egy gyertya, saját szekér meg döcög tovább….).

Fekete..szürke…fekete..szürke…És ezért van szüksége a szépre.

Fekete..pepita..fekete..fehér..fekete..

Így kezd el érdeklődni: festők, művészeti irányzatok, komolyabb zene. És természetesen a sok-sok virág. Változik a lány hatására, ám annak tudta nélkül.

A háromszögek természete szerint felbukkan a másik. A valaki. Akit Jeong Woonak (Sung-jae Lee) hívnak, aki szintén okos és jóképű, és aki egész egyszerűen meghagyja a hitében a lányt.

Higgye csak, ő a virágos. Ő a régóta várt Ő.

És még hasonlítanak is: bujkálós, de jófiú. Legalábbis a jófiúk oldalán áll.

’ki éltét hazugságba veszti….

Ekkor már tudható, hogy nem maradhat mindkettő.

Egyiküknek mennie kell, csak egyáltalán nem mindegy mikor, és hogyan. És még az is lehet, hogy mindketten csak bábok egy sokkal nagyobb játszmában. Mindez a saját érdekeikkel, a lány érzelmeivel, a felelősséggel, a ‘ki kit érdemel’ nevezetű önbecsapással kombinálva lövöldözéshez vezet.

Nem a könnyed filmek sajátja a happy end. De még csak nem is minden love story-é. Itt sem. És Andrew Lau (!aki nem azonos Andy Lauval!) szépen összerakta. Könnyed, de könnybe lábadt szemmel ücsörgünk utána még kicsinyt. És merengünk. Ki min.

A lányok rínak, és megpróbálják megérteni, a fiúk meg azon keseregnek, hogy miért nem kezdték a nagy puffogtatást előbb. Előbb lett volna vége, és ráadásnak coolabb lenne.

(ColorSnail)

Daisy. Koreai romantikus dráma, 2006. Rendező: Wai-keung Lau (Szigorúan piszkos ügyek) Forgatókönyv: Gordon Chan(Hard boiled),Felix Chong(Szigorúan piszkos ügyek) Főszereplők: Gianna Jun (My Sassy Girl), Woo-sung Jung(A jó, a rossz és a furcsa),Sung-jae Lee. A teljes film a YouTube-n itt angol felirattal.

((Andrew Lau operatőrként dolgozott. Sokat és jól- Csungking express, Ahogy peregnek a könnyek, Szigorúan piszkos ügyek…..- de itt és most rendező: egy hong kongi rendező egy koreai filmben, amit, amit Hollandiában forgattak.))

Kiborg vagyok, amúgy minden rendben

Hogy kik / mik a kiborgok? Amolyan humanoidok, akik erősek, ám a betáplált adatoktól függnek.

És én is az vagyok. Nem is akármilyen, hanem mindenevő. Mindenféle forrásokból, és mindenféle adatokkal táplálkozom, és időnként ez-az megfekszi a fejem. Olyankor jön a kúra. A tisztító, a kipucoló, a tágító.

Ilyenkor általában könnyedebbeket fogyasztok, és rájövök, hogy nőnöm kell még a kiborgléthez.

Jövök, megyek, teszek, veszek. Időnként lopom a napot, esetleg másoknak az idejét, és van amikor egy-egy mosolyt. Álmodozom, beszélgetek. Beszélek a falhoz, és ha úgy adódik ping-pongozom. Leütöm a magasra adott labdát, és néha én pattanok vissza a falról. És még az is előfordul, hogy csütörtököt mondok.

A film rendezője, Chan-wook Park (Oldboy), szerint nincs ez másként a bolondokházában sem.

Park Il Sun (Rain) lop. Mindent. Csütörtököt, bajnoki címet, fogsort, megértést. Mert fél, hogy egyébként nem veszik észre.

Cha Young-goon (Su-Jeong Lim) egy erőtlen igazságosztó. Egy kiborg, akinek éppen lemerült az akkumulátora. Fel kéne tölteni.

Mi kell hozzá?

Egy fogsor, hogy megrághassuk, gyomor, hogy bevegyük, és egy rizstranszformátor, hogy átvezethessük.

Másrészt felejteni tudás, hogy ne bántson a múlt.

Kell sztatika, hogy repülhessünk (köztudott: két zoknit összedörzsölve, ha előtte nem ettünk csirkét, a sztatikus erő felemel minket 🙂 ), és ha már repülünk, akkor szárnyalhatunk.

Kell jódli, ami lendületet ad, és megnemértés, mert az egy újabb zuhanáshoz, ami újabb lendülethez vezet.

És ekkor már lesz erőnk.

Szóval aki szeret képzelődni, ugyanakkor képes a tükröt is meglátni annak ajánlom. De annak feltétlen. (ColorSnail)

I’m a Cyborg, But That’s OK (Ssa-i-bo-geu-ji-man-gwen-chan-a), 2006. Dél-koreai romantikus dráma, vígjáték. Rendező:Chan-wook Park Író: Seo-Gyeong Jeong, Chan-wook Park Főszereplők:Su-jeong Lim, Rain, Hie-jin Choi

A teljes film a youtube-n. Filmzene itt.

Hogy készül?

Kiborg vagyok, amúgy minden rendben

Hogy kik mik a kiborgok? Amolyan humanoidok, akik erősek, ám a betáplált adatoktól függnek.

És én is az vagyok. Nem is akármilyen, hanem mindenevő. Mindenféle forrásokból, és mindenféle adatokkal táplálkozom, és időnként ez-az megfekszi a fejem. Olyankor jön a kúra. A tisztító, a kipucoló, a tágító.

Ilyenkor általában könnyedebbeket fogyasztok, és rájövök, hogy nőnöm kell még a kiborgléthez.  

Jövök, megyek, teszek, veszek. Időnként lopom a napot, esetleg másoknak az idejét, és van amikor egy-egy mosolyt. Álmodozom, beszélgetek. Beszélek a falhoz, és ha úgy adódik ping-pongozom. Leütöm a magasra adott  labdát, és néha én pattanok vissza a falról. És még az is előfordul, hogy csütörtököt mondok.

A film rendezője, Chan-wook Park (Oldboy), szerint nincs ez másként a bolondokházában sem.

Park Il Sun (Rain) lop. Mindent. Csütörtököt, bajnoki címet, fogsort, megértést. Mert fél, hogy egyébként nem veszik észre.

Cha Young-goon (Su-Jeong Lim) egy erőtlen igazságosztó. Egy kiborg, akinek éppen lemerült az akkumulátora. Fel kéne tölteni.

Mi kell hozzá?

Egy fogsor, hogy megrághassuk, gyomor, hogy bevegyük, és egy rizstranszformátor, hogy átvezethessük.

Másrészt felejteni tudás, hogy ne bántson a múlt.

Kell sztatika, hogy repülhessünk (köztudott: két zoknit összedörzsölve, ha előtte nem ettünk csirkét, a sztatikus erő felemel minket 🙂 ), és ha már repülünk, akkor szárnyalhatunk.

Kell jódli, ami lendületet ad, és megnemértés, mert az egy újabb zuhanáshoz, ami újabb lendülethez vezet.

És ekkor már lesz erőnk.

Szóval aki szeret képzelődni, ugyanakkor képes a tükröt is meglátni annak ajánlom. De annak feltétlen.

I’m a Cyborg, But That’s OK (Ssa-i-bo-geu-ji-man-gwen-chan-a), 2006. Koreai romantikus dráma, vígjáték. Rendező:Chan-wook Park Író: Seo-Gyeong Jeong, Chan-wook Park Főszereplők:Su-jeong Lim, Rain, Hie-jin Choi

A teljes film a youtube-n. Filmzene itt.

Hogy készül?

A fiatal menyasszony / My little bride

Kell egy lányka (lehetőleg jó fiatal), egy jóképű srác, egy szerelmi háromszög, meg néhány levakarhatatlan jótevő. És már kész is a film. Az a féle-fajta, ami csak szórakoztat.

A lányka: Geun-Young Moon fiatal koreai színésznő a film forgatásakor még csak ígéretes palánta. Főbb szerepei a vak milliomos Love me not,  a horror Tales of Two Sisters, és eme kezdeti filmje.
A jóképű srác: Rae-Won Kim szintén fiatal koreai színész. Főbb szerepe (ezen kívül) talán a The Happiest Time of My Life.
Aki összerakta: Ho-Joon Kim rendező ezzel a filmjével debütált. Nem rosszul.

Amit: Nagypapa elhatározza, hogy összead két fiatalt. Szinte rögeszméjévé válik, hiszen ebben egyezett meg fiatal korában egy barátjával a Koreai Háborúban. A két házasságra kiszemelt unoka mit sem tudva sorsáról, boldogan éldegél: Bo-eun, a leányzó gimnáziumba jár, első szerelmét kergeti, aki viszonozza is érzelmeit. Sang-min művészeti iskolát végez, szabadidejében lányok szívét tiporja darabokra, de titkon festészettanáráról álmodozik. Bo-eun és Sang-min természetesen hallani sem akarnak a kényszerházasságról, de a kitartó nagypapa cselszövései végül belesodorják őket az elkerülhetetlenbe: elhangzik a hiteles, és visszavonhatatlan házassági eskü. /VorosOrchidea/

Egymásba szerethet-e a két fiatal, akik majdnem testvérként nőttek fel? Felnőhet-e pár hónap alatt a feleség szerepébe egy 16 éves kislány, ha erre kényszeríti a sors? Vagy mindketten járják a maguk útját tovább, amíg újra össze nem gabalyodik életük fonala?

Nem túl bonyolult kérdések egy nem túl bonyolult filmben.

Szóval vigyázat: extra light, csak lányoknak! (A fiúk unni fogják. Ez van.)

My little bride (Eorin shinbu), koreai romantikus vígjáték, 2004.

A teljes film a Youtube-n.

A fiatal menyasszony / My little bride

Kell egy lányka (lehetőleg jó fiatal), egy jóképű srác, egy szerelmi háromszög, meg néhány levakarhatatlan jótevő. És már kész is a film light. Az a féle-fajta, ami csak szórakoztat. 

A lányka: Geun-Young Moon  fiatal koreai színésznő a film forgatásakor még csak ígéretes palánta. Főbb szerepei a vak milliomos Love me not,  a horror Tales of Two Sisters, és eme kezdeti filmje.
A jóképű srác: Rae-Won Kim szintén fiatal koreai színész. Főbb szerepe (ezen kívül) talán a The Happiest Time of My Life.
Aki összerakta: Ho-Joon Kim rendező ezzel a filmjével debütált. Nem rosszul.

Amit: Egy nagypapa elhatározza, hogy összead két fiatalt. Szinte rögeszméjévé válik, hiszen ebben egyezett meg fiatal korában egy barátjával a Koreai Háborúban. De ígéretüket nem tudták betartani, mert mindkettőjüknek fiúgyermeke született. Ám a két fiú felcseperedett, és a második generáció már szerencsésebb volt: az egyik családban született egy leány-, a másikban egy fiúgyermek. A két fiatal, mit sem tudva sorsáról, boldogan éldegél. Bo-eun, a leányzó gimnáziumba jár, kezd nyiladozni a szeme a fiúkra, főleg Jung-woo-ra, aki viszonozza is érzelmeit. Sang-min művészeti tanulmányokat szerez, sokat jár szoknyák után, de szíve a festészettanáráé. Bo-eun és Sang-min természetesen hallani sem akar a házasságról, de a kitartó nagypapa cselszövései végül belesodorják őket az elkerülhetetlenbe: elhangzik a hiteles, és visszavonhatatlan házassági eskü. Egymásba szerethet-e két fiatal, akik úgy nőttek fel, mint jó barátok, mint húg és bátyja? Felnőhet-e pár hónap alatt a feleség szerepébe egy 16 éves kislány, ha erre kényszeríti a sors? Vagy mindketten járják a maguk útját tovább, amíg újra össze nem gabalyodik életük fonala?

 
Szóval vigyázat: extra light, csak lányoknak! (A fiúk unni fogják. Ez van.)

My little bride (Eorin shinbu), koreai romantikus vígjáték, 2004.

http://www.imdb.com/title/tt0395140/?ref_=ttrel_rel_tt

A teljes film a Youtube-n. http://www.youtube.com/watch?v=6Okx00Ij7ho

Ez már majdnem szerelmi történet

Nem titok: szép testtel, helyes arccal sokkal könnyebb érvényesülni. Főleg egy olyan pályán, ahol arc kell. Illetve arc is… és  nem is akármilyen, hanem gyönyörű. Ezért kezdtem keresni olyan színészeket, akik fizimiskájuk miatt eleve hátrányból indulnak a vörös szőnyegen. Eric Tsang tökéletes találatnak bizonyult. Tömzsi, alacsony, és még ráadásnak a hangja is magas. Nehéz eset.

Ő – illetve fura kinézete – vezetett el engem ehhez a filmhez, és mikor megláttam a két főszereplőt -Maggie Cheung és Leon Lai- iziben meg is néztem.
( Ne sajnáljátok, minden zsák megtalálja a maga foltját: a máig aktív színésznek már ebben a filmben is jelentős szerepe van, és az egyik tán legismertebb hong kongi akciókrimiben pedig a maffiafőnököt alakítja.)

Egy másik ( számomra nagy ) meglepetés a zseniális operatőr, Christopher Doyle felbukkanása színészként. Ő az a Chris Doyle, aki rengeteg filmet készített, sok nagyon ismert rendezővel dolgozott, de… de mindig a kamera másik oldalán állt. ( Hős, Psycho, Csendes amerikai, Szerelemre hangolva… )

És maga a film… Sok mindent tartogatott.

Ha úgy nézi az ember, akkor egy kis könnyed szerelmi történet mellékszálakkal, feleséggel, háromszöggel. Ennél azonban több.

A címbeli ’comrade’ sok mindent jelent: barát, bajtárs, elvtárs. Itt és most talán a sorstárs a legmegfelelőbb,  hiszen a két főhős azonos céllal, a jövőjét építeni utazik Hong Kongba.
Qiao Li ( Maggie Cheung ) ambíciózus, rengeteget dolgozik, és tagadja (mert szégyelli ) a tényt, hogy ‘csak’ egy Kína középső részéről jött, vidéki lány. Ő itt pénzt akar szerezni, jól házasodni- nem akármilyen földivel— a hazaiaknak meg bebizonyítani, hogy ő bármire képes.
XiaoJun Li  ( Leon Lai ) teljesen más céllal utazott ide. Ő az otthonmaradt menyasszonyának szeretné előkészíteni a terepet, hogy együtt elkezdhessenek élni egy talán szebb, talán jobb, de mindenképpen teljesen más világban, mint ahová eddig tartoztak.

Ám sehol sincs kolbászból a kerítés, és bárhogyan is, de a kantoni, sőt még az angol nyelvet is ismerni kell a boldoguláshoz. ( A kínai nyelvhez hét nyelv(járás) tartozik,  aki a  mandarint beszéli nem érti a kantonit. – a szerk.) Munka közben, ingyen is lehet nyelven tanulni, csak esténként egy nyelviskola takarítónőjévé kell lenni.

A lényeg … hát az meg megtanulható  filmekből is: “Jump, you son of a bitch! Jump!”; és még a nyelvtan is elsajátítható: ” I go to Hell. ; You go to Hell. ;.. We all go to Hell.”

A sorstársi idegenség, a pénztelenség, a kiszolgáltatottság egymáshoz sodorja őket, ám ez egyikük álmában sem szerepelt.

Újratervezés, vagy hazugságok révén ragaszkodni az eredeti elképzeléshez? Szétágazó utak, ám felejteni nem tudás. Hova vezet ez? Sehova.

Illetve drámához, magányhoz, és amerikai újrakezdéshez.
 
A környezet változik, a gyökerek maradnak. És sok-sok év elteltével minden kezdődik elölről, csak máshogyan, másképpen. De végérvényesen. (Colorsnail)

Comrades, almost a love story (Ez már majdnem szerelmi történet), 1996. hong kong-i romantikus dráma. Rendező: Peter Chan Író: Ivy Ho Főszereplők: Maggie Cheung, Leon Lai, Eric Tsang
(a teljes film, eredeti nyelven, angol felirattal a youtube-n)

Émelyítő fűszerbazár

Téli ünnepek táján érzékenységfaktor sokszorozódik, pupilla szív alakúra tágul, mindenféle csatornából ömlik ránk a szirup a maga ragacsos, giga-mennyiségében. A giccslavina támadása ellen védekezni erőnk nincs, de valljuk be jó egy kicsit csendben elbújni, szép-színes, szerelmes-andalgós filmet nézni meleg takaróba és/vagy életünkbe burkolózva a kanapén. Még akkor is, ha félresikerült a választás, és minőségi romantika helyett egy kulturkatyvasz zúdul a nyakunkba.

The Mistress of Spices (Szerelemmel fűszerezve), 2005. amerikai-angol romantikus dráma. Rendező: Paul Mayeda Berges. Főszereplők: Aishwarya Rai Bachchan, Dylan McDermott, Nitin Ganatra

A gyönyörű Tilo (Aishwarya Rai) mestere a fűszereknek, különösen vonzódik az illatokhoz, beszéli a nyelvüket és használja az erejüket. Egy kis fűszerboltot vezet San Franciscóban, kivételes képességével belelát vásárlói életébe, a fűszerek segítségével pedig segít megoldani a gondjaikat, boszorkányos képességekkel látja a múltat, a jövőt. Doug (Dylan McDermott) azonban teljesen felkavarja szigorú szabályokhoz kötött életét, akarata ellenére is beleszeret a nagyvilági életet élő amerikai férfiba. Tilónak hamarosan választania kell: megmarad a küldetése mellett, vagy mindent, még az életét is kockára téve, enged a szívének.

Amerikában játszódó angol film indiai szereplőkkel, tradíciókról, szerelemről, indiai-angolszász kultúra és egy kis misztikum keveredéséről.  Kezdetnek érdekes leosztás. Vajon például a fahéj, a curry, a lótusz virág és a chili ugyanúgy fejti ki hatását mindenkinél?

A film megtekinthető eredeti, angol nyelven Youtube-n. Vagy magyar szinkronnal a FILMBOX PLUS-on (jan. 8, 11, 13). Vagy itt.

Colorsnail ilyennek látta (spoiler alert!):

“Az egész nagyon Hollywood. Alapsztori: egy különleges képességekkel megáldott lányka megszökik elrablóitól, és egy füves asszonyka neveli fel. A fűszerek szabályai az élete részei lesznek. Amerikába kerül.

A nagy konflikt, hogy ha magadnak akarod használni a fűszerek varázsát (jelen esetben egy hapsi, hogy jöjjön vissza, meg láthassa, meg egyáltalán) akkor azok büntetnek. A másik fontos szabály, hogy a fűszereket nem szabad magukra hagyni. Hát így meg nehéz kettesben. A harmadik, hogy a fűszerekkel foglalkozó csak a rábízott növényekhez, termésekhez, virágokhoz érhet, más ember bőréhez nem. Ajjaj.

Ezért a fűszerek eleinte nem válaszolnak, majd meg is romlanak. Az eddigi vásárlók pedig elmaradoznak, a maradéknak meg visszafele sül el a varázslat.

Szóval jó is lehetne de: a boltban nem turkáljuk a fűszert (itt minden arrajáró beletúr, hol a kurkumába, hol a szezámba, hol a currybe), ki látott már kilószám sáfrányt, meg kardamomot (a boltban hegyekben állnak), melyik a kék indiai fűszer (látványosnak látványos),  az eladó túl csinos (féltékenység marketing), a sztori elakad, kitalálható (szóval beállított közhely-felsorakoztatás szép díszletekbe csomagolva — mázas-műanyaggá formálja a filmet).

SPOILER! SPOILER! SPOILER!

Ráadásnak minden jó, ha a vége jó. Mivel az övé a hapsi, és a fűszerek ezt neki úgyse fogják megbocsátani, úgy gondolja, hogy akkor a boltban felgyújtja magát, a boltot, mindent. És kimenti a pasi a romokból. Majd boldogan élnek boltostul, mindenestül – hiszen ezek a növénykék tudták, hogy igazából nem hagyta el őket (!)- amíg meg nem halnak. Azaz sikerült az összeegyeztethetetlent megvalósítani.

Ami jó (is lehetne): mindenkinek van egy fűszere, és ez az esszencia mindenkinél más (ja, a palinak a kezdetén nem a saját fűszerét adja – akkor nem tudna szeretni- hanem valamit, aztán, aztán nem derül ki, hogy végül az Asafoetida (bűzös husáng) mit szól a negligáláshoz)

Szóval Csokoládéval elegyített Hollywood indiai jelszóval.”
5/10

 

 

Veszedelmes viszonyok

Choderlos de Laclos XVIII. századi szexuálisan túlfűtött, híres botránykönyvéből (Les Liaisons dangereuses) számos filmadaptáció készült, a leghíresebb talán az 1988-as Stephen Frears rendezte Veszedelmes viszonyok és az 1989-es Milos Forman -féle, Valmont. De létezik koreai ill. modern kori forgatókönyv is, a levélregény legújabb, filmes verziója a májusban megrendezett 65. Cannes-i filmfesztiválon debütál. A kínai-dél-koreai változatot Jin-ho Hur rendezte, főszereplői: a bájos Ziyi Zhang (Tigris és sárkány, Hős), Dong-gun Jang (Harcosok szövetsége, Az ígéret), Cecilia Cheung (Egy éjszaka Mogkokban, Az ígéret).

Az eredeti mű két felsőosztálybeli arisztokrata szexuális-szerelmi életét mutatja be: Merteuil márkiné és Valmont gróf maguk is beteges, beteljesületlen szerelmi kapcsolatban állnak egymással, életüket a hódítás és a birtoklás, a vágyak teljesítése és újabb, izgató vágyak felhajkurászása teszi ki.

“Tudom, hogy megérti minden szavamat, nem úgy, mint ezek az itteni, ember formájú automaták. Azt kezdem hinni, hogy voltaképpen csak két értelmes ember van a világon: maga meg én.”

Veszedelmes viszonyok, Valmont

A két intrikus: Glenn Close és John MalkovichÉrdekes, hogy a két film milyen különbözően nyúlik az azonos alapanyaghoz, valamint hogy egymást követő két évben jelentek meg, hasonlóan tehetséges rendezőkkel és remek színészekkel a főszerepekben. Míg a Stephen Frears féle változat 3 Oscar-díjat bezsebelt, addig a Milos Forman rendezte Valmont “csak” egy jelölést kapott… A két alkotást érdemes egymás után megtekinteni, nemcsak a különböző történetfelfogás, hanem a karakterek sokszínűsége miatt is: hogyan adja át ugyanazt a személyt Anette Bening és Glenn Close, milyen Valmont Colin Firth és John Malkovich, milyen Tourvelné Meg Tilly vagy Michelle Pfeiffer.

Veszedelmes Viszonyokban feltűnik az akkor még pimaszul fiatal Uma Thurman és Keanu Reeves is 🙂

Valmont trailer

 

Eltussolt botrány (Joseon namnyeo sangyeoljisa/ Untold Scandal)
 
dél-koreai filmdráma, 124 perc, 2003
rendező: Je-yong Lee
szereplő(k): Mi-suk Lee (Madam Jo), Do-yeon Jeon (Suk)

Je Yong-Lee filmje az eredeti regény történetét helyezi a 18. századi Korea arisztokratáinak világába, a feudális társadalomba, a Csoszun dinasztia hanyatlásának korszakába.  

Kegyetlen játékok (Cruel Intentions)
amerikai thriller, 97 perc, 1999
rendező: Roger Kumble
szereplő(k): Reese Witherspoon (Annette Hargrove), Sarah Michelle Gellar (Kathryn Merteuil), Ryan Phillippe (Sebastian Valmont)

A milliomosok gondtalan életét élő Sebastian és mostohatestvére, a szép Kathryn gonosz versengésbe kezd: az győz, aki a legtöbb szívet tudja meghódítani és porba tiporni. Könnyű helyzetben vannak, hiszen New York naiv fiataljai mind a lábuk előtt hevernek. Az igazi kihívás azonban hátravan, míg fel nem tűnik a színen Annette, aki elhatározta, hogy megőrzi szüzességét, míg férjhez nem megy. Kathryn fogadást ajánl: ha Sebastiannek sikerül elcsábítania a jégkirálynőt, eltölt vele egy éjszakát. Ellenkező esetben viszont a fiú vadonatúj Jaguárja a tét. Kezdődik az utolsó játszma.

A szexi főszereplők ellenére is minden bizonnyal a leggyengébb feldolgozás, egyszerű tinifilm…