Vallomások – A tökéletes bosszú

Tetsuya Nakashima ‘Confessions’ című 2010-es pszicho-thrillere hosszú távon (is) lenyomatot képez az agyban, mesterien kivitelezett, puritán, dark mese egy kisgyermekét gyászoló anya tökéletesen kitervelt bosszújáról.

Abszolút érzékekre ható darab, enyhén szürrealitásba hajló történetével torz tükörrel fordítja a néző felé a humánokban lakozó ostoba, gyenge lényt; okosan csavarva a cselekményszálat lassított kameramozgás tágítja pupillát, a filmet nézve a feszültség 106 súlyos percen keresztül esőcsepp-ritmusra zúg, morajlik, serceg a fülbe, miközben a szobára síri csend és kifinomult pszichoterror nehezedik.

Az élet tiszteletének eredete

A forgatókönyv a háziasszony-szerepből kitört Kanae Minato japán írónő ’Kokuhaku’ című nagysikerű novellája alapján készült: Moriguchi, a fiatal középiskolai tanárnő kislányát gyászolja, aki furcsa körülmények közt belefulladt az iskolai medencébe, majd az esetet balesetnek nyilvánították. Moriguchi tudja, hogy valójában az osztályába járó két diák (A és B) ölte meg hidegvérrel gyermekét, ezért bosszút esküszik, mivel ha a rendőrségre menne, akkor se történne semmi, mert a fiatalkorú gyerekeket védi a törvény. Az egyik tanórán bejelenti felmondását, és közli, hogy ismeri a gyilkosság valódi részleteit, valamint tájékoztatja a diákokat, hogy a két feltételezett bűnös iskolai tejébe AIDS-szel fertőzött vért kevert. Ezzel kezdetét veszi a két tanuló elleni bosszúhadjárat, az előre kitervelt pszichológiai terror…

Morális dilemmák és a torz tükör

A film első jelenete intenzív felütés: a kezdő vallomás, melyben a tanárnő teljes nyugalommal, faarccal tudatja bosszútervét az osztályával rögtön elrepíti a nézőt egy feszültséggel és kérdésekkel teli, nyugtalanító világba. Később, ahogy a történet kibontakozik, és megismerjük a részleteket a többi szereplő vallomásán keresztül, szimbolikus jelenetsorok, vágások teszik végig vibrálóvá.

A ’Vallomások’ a torzult morál, a keserű psziché, a szánalom és empátia furcsa játéka a filmvásznon a feldolgozatlan gyásztól az igazságkeresésen át a kegyetlen végső robbanásig: a bosszú beteljesüléséig. Kötelező darab.

Confessions (Vallomások), 2010. Japán dráma, thriller.   Rendező: Tetsuya Nakashima Írók: Kanae Minato (novella), Tetsuya Nakashima (forgatókönyv). Díjak és jelölések.

Zene és klip itt: [Confessions – Kokuhaku OST] Radiohead – Last Flowers

Élet alapelvek nélkül

Hong Kong. Egy bűnöző, egy banki alkalmazott és egy rendőrtiszt. Mi a közös bennük? Semmi. Azon kívül, hogy a globális gazdasági válság közepette mindhárman anyagi gondokkal küszködnek.  Míg egy szép napon egy zsák pénznek, és egy gyilkosságnak köszönhetően útjaik keresztezik egymást, s arra kényszerülnek, hogy erkölcsöt és elveket félretéve oldják meg helyzetüket… Mindenki a maga módján.

Pénz, pénz, pénz. A ‘Life without Principle’ – Johnnie To legújabb filmje – a rendezőtől kissé szokatlan módon szociálisan érzékeny(ebb) alkotás, kevesebb akcióval, ám végig feszültséggel teli. Irónikus, cinikus kép Hong Kongról, a benne élők értelmetlennek tűnő pénzkergetéséről, gazdasági válságról, melyet a kisemberek szemszögéből mutat be. (akár magunkra is ismerhetünk néha :)))

Összességében egy okos, jól koerografált szatíra. Nagyon tetszett a történet nemlineáris elbeszélése is, amint körbefonja az alapsztorit. Kötelező darab.

Life without Principle (Dyut meng gam), hong kongi akció, dráma, 2011. Rendező: Johnnie To, főszereplők: Ching Wan Lau, Terence Yin, Richie Ren

 

Miért pont Dél-Korea?

Miért ázsiai filmek? – szegezi nekem (nem) triviális kérdését egy közel-s-távoli ismerős.
Háááát, mert jól komponáltak, okosak, szöget ütnek, tartósak, és mert egy jobb darab után pár napig cikk-cakkban közlekedik a gyanútlan humán. Kb. Dél-Korea így. Ha ismerősek a képek azért, ha nem, hát azért 🙂 Egészségetekre.

Thirst, 2009
Rendező: Chan-wook Park


A Bittersweet Life, 2005
Rendező: Jee-woon Kim


Bin-jip, 2004
Rendező: Ki-duk Kim


A Moment to Remember, 2004
Rendező: John H. Lee


Lady Vengeance, 2005
Rendező: Chan-wook Park


Il Mare, 2000


My Sassy girl, 2001


Save the Green Planet, 2003


A Tale of Two Sisters, 2003
Rendező: Jee-woon Kim


Tae Guk Gi: The Brotherhood of War, 2003
Rendező: Je-kyu Kang

 


Oldboy, 2003
Rendező: Chan-wook Park


I’m a cyborg, but that’s OK, 2006
Rendező: Chan-wook Park

Egy korrekt 50es lista jó koreai filmekről.

悪人 Akunin / Villain

Morálisan hiperérzékeny és vibrálóan őszinte dráma magányról, kötődésről, erkölcsi tartásról, a jó és rossz közti határvonalakról. A forgatókönyv Shuichi Yoshida japán kortárs író novellája alapján készült, a film sok díjat besöpört Japánban, elsősorban a színészi alakításokért.

悪人 Akunin aka. Villain, japán dráma, thriller, 2010. Rendező: Sang-il Lee, író: Shuichi_Yoshida, főszereplők: Eri Fukatsu, Satoshi Tsumabuki, Akira Emoto

Yuichi, a magányos, építőipari munkás fiú életét nagyszülei gondozásán túl két dolog tölti ki, sportautója, és barátnői, akikkel internetes társkereső oldalakon ismerkedik meg. Egyik ex-barátnője gyilkosság áldozata lesz, miközben – a sors és rossz időzítés iróniája – Yuichi rátalál az igaz szerelemre Mitsuyo, a szintén magányos áruházi eladólány személyében. A fiú sötét titkot rejteget a gyilkossággal kapcsolatban, ám újdonsült szerelme inkább közös menekülésre bíztatja a rendőrség és igazsággal való szembenézés elől.

A dráma erős, végig képernyőhöz szegez, a hasonlatok, az alkotók által használt jelképek ugyan nem túldimenzionáltak, kifejezetten egyszerűek, de pont ez teszi meg a film tökéletesre faragott báját. Tetszett.

Megnézhető online itt:  http://www.viki.com/videos/1054337v-villain (eredeti nyelven, angol felirattal)

 

Ne sírjatok fiúk!

Kötelező kult film teljes, magyar szinkronos változata a youtube-n (és itt:)). Zseniális és hihetetlenül szórakoztató társadalomkritika, minden mondata csemege. Fekete humor, “valódi gengszerek”, “amatőrök”, egy táska, egy speciális pulóver, és garantált másfél óra nevetés…. Jó szórakozást! 🙂

“A pitbullod úgy néz ki, mintha öleb volna; rángatózol valami zenére, mint valami istenverte kuntakinte; a barátom legjobb minőségű anyagát széttüsszented, és a végén egy bánatos faszit mutatsz egy csónakban! Még te akarsz üzletet kötni?!”

Ne sírjatok fiúk! (Chlopaki nie placza, 1999), lengyel krimi, vígjáték

Kubát, a pénztelen főiskolás fiút éppen otthagyta a barátnője. Cimborájával búfelejtésképpen két kurvát hívnak fel a lakásukra, de nem tudnak fizetni nekik a szolgáltatásért. A csajok bosszúból “túszul ejtenek” egy családi ereklyét. Hősünk éppen ki akarja váltani a zálogot egy alvilági klubban, s ekkor szemtanúja lesz, amint két felettébb unatkozó vidéki maffiózó egymásra kezd lövöldözni…

Neked mi a kedvenc idézeted a filmből?

The Yellow Sea (Hwanghae)

… a lerágott velőscsont bizonyos helyzetekben hatékony fegyver, egy senkit is üldözhet mindenki, valamint egy ujjat nem is olyan könnyű késsel levágni …

Hwanghae, AKA The Yellow Sea (2010), koreai thriller

Rendező: Hong-jin Na
Forgatókönyvíró:  Hong-jin Na
Főszereplők: Jung-woo Ha, Yun-seok Kim, Seong-Ha Cho

Hong-jin Na koreai rendező második zseniális, üldözős brutálalkotása. Történet egy szerencsejatékos taxisofőrről, aki Yanbian tartományban (Kína, Korea és Oroszország által határolt autonóm terület, jórészt kínaiak és  koreaiak lakják vegyesen) él, és halmozza adósságait. Kilátástalan sors, feleség külföldi bérmunkára adva, gyerek a nagymamánál. Itt ismerkedik össze egy gengszterrel, aki bérgyilkos munkát ajánl neki Szöulban. Gu-nam elvállalja a munkát, ami persze átverés, és elindul a “mindenki kerget mindenkit” játék…

Brutális/véres, sok retegű, erős és elgondolkoztató film, zseniálisan mesélve. Sok- sok verekedés, autós és egyéb üldözés közepette agresszió keveredik humánummal, kétségbeesés bosszúvággyal….  Minden apró részlet jelentéssel bír (pl. a 2,5 órás filmből 1,5 óra tuti kaszabolás, de lőfegyvere csak a (mellesleg ügyefogyott) rendőröknek van…).

A főszereplő elnyerte a legjobb színésznek járó díjat az Asian Film Awards-on (AFA). A film Cannes-ban (The Murderer címmel) is járt, ahol ugyancsak elbűvölte közönséget.

Mindenképpen must see.

 

 

The Flowers of War – előzetes

The Flowers os WarKína eddigi legnagyobb költségvetésű történelmi háborús filmje, a brit származású Christian Bale főszereplésével. A kosztümös alkotást 164 napon keresztül forgatták napi 18 órában. Összesen 90millió $-ból. A kínai mozik december közepén  mutatják be, s nem titkoltan Oscar díjra pályázik.  A rendező (A Hős, Repülő tőrök klánja) és a főszereplő (A harcos, A gépész) páros már alapjáraton garancia egy jó mozira… remélem.

The Flowers of War (2011)
Kínai, történelmi, háborús dráma
Rendező: Yimou Zhang

Író: Heng Liu (forgatókönyv), Geling Yan (novella)
Szereplők: Christian Bale and Shigeo Kobayashi

Mostoha szépség

A Chinese Fairy TaleEgy film, melynek minden kockája elbűvöl, humánszemet vászonhoz szegez, látványával egy varázslatos fantasy világba repít..gyönyörű, bájos mese beteljesül(het)etlen szerelemről, jó és nagyon gonosz többezer éves démonokról, átlagemberekről, démonvaszászatról:)  

Wilson Yip A Chinese Fairy Tale c. filmje dobogós lett a “legszebb film amit életemben láttam” kategóriában nálam. Pedig mind a kritikusoktól, mint a nézőktől sok lehúzást kapott.

Miért?

Egyetlen hibája hogy remake. Méghozzá egy fantasy-rajongók által “klasszikusnak” tartott (valóban az) film feldolgozása. (Chinese Ghost Story, 1987) Amit talán mindenki elfelejt, minden remake-nek megvan az oka. És általában legkevesebb esetben az eredeti kiírtása a történelemkönyvekből 🙂

Wilson Yip emléket állít a filmtörténet egyik Chinese Ghost Story (1987), Leslie Cheungmesterművének, és nem utolsósorban kína egyik legnagyobb, tragikusan elhunyt színészének, Leslie Cheungnak. (2003-ban, 47 évesen öngyilkosságot követett el).

Nosztalgikus érzéseket kelt… és ez így van jól. Nehéz elvonatkoztatni tudom. De ez egy másik film. Emlék.

RIP Leslie

 

Aka A Chinese Fairy Tale (Sien nui yau wan), 2011
kínai, fantasy
Rendező: Wilson Yip
Szereplők: Louis Koo, Yifei Liu and Shao-qun Yu

az eredeti:
Aka A Chinese Ghost Story (Sien nui yau wan), 1987
kínai, akció, comedy, fantasy
Director: Siu-Tung Ching
Sztori: Songling Pu (novella), Gai Chi Yuen
Szereplők: Leslie Cheung, Joey Wang and Ma Wu

 

Holy Shit

Ritkán van az embernek olyan filmélményben része, mely után az agysejtjei enyhe sokkos állapotba kerülnek. Sion Sono japán rendező Love Exposure c. mesterművének sikerült elérnie az agyban végbemenő kémiai folyamatok egyirányba tolását, melyre gyógyírként csak az önkívületi állapotban kitöltött feles tűnt átmeneti megoldásnak.

 Miután az alkohol szétterjed a testben, gyanútlan áldozat két szót tud megfogalmazni:

– Holy shit.

Majd az órára pillantva, s detektálva az idő múlását mégegyszer csak ennyit:

Holy shit!

Szem kikerekedik, lélek kavarog, agy feléled. 4 óra. Bosszankodik. NÉGY(!)* teljes óra elröppen mialatt a mester mesél, lebilincsel, pofátlanul játszik a néző érzelmeivel. Nincs mocorgás, zsibbadt végtagok, ásítozás.

Mit képzel „ez” magáról, hogy ilyet megtehet??? Hogy meg tud tenni!? Velem!

– Holy shit!

Egy film, ami majdnem minden. Úgy, hogy közben nem túlzsúfolt, nem giccses. Valódi különlegesség vallásról, szerelemről, vágyakról, perverzióról, személyiség-fejlődésről. Műfaját tekintve is nehéz bekategorizálni: komédia, dráma, romantikus, action, néhol horror elemekkel vegyítve. 2008-ban készült, számos fesztivált megjárt, rengeteg díjat bezsebelt.

A történetről nehéz spoiler nélkül írni, összefoglalni pár mondatban pedig szinte lehetetlen. Annyira vad és abszurd, irreális és mindeközben reális. Az ördög a részletekben rejlik, a cselekmények folyamatosak, változatosak, s ehhez e néző hangulata is végig illeszkedik. Percről percre hol megmosolyogtat, megdöbbent, megriaszt, elgondolkodtat. A sztori vezérvonala egy fiatal srác (Tsunoda Yu) felnőtté válását, személyiség-fejlődését követi végig. Hogyan lesz Yu naiv, példamutató gyermekből az utcán lányok bugyiját fotózó „perverzek királyán” át igazságosztó terrorista, elmeosztályi gondozott, szerelmes suhanc. Majd férfi.

Természetesen a filmben szinte klisészerűen megjelenik az abszulút gonosz, egy fiatal lány (Aya Koike) személyében, aki nem mellesleg egy vallási szekta vezetője. A karaktereket tekintve mindenkiőrült, mentálisan instabil, és persze perverz.

Sion Sono-tól kap az arcába a néző mindent, mi szemnek-agynak ingere: zsarolást, intrikát, konstans merevedési zavart, agymosást, kasztrálást, pornográfiát, biblia-idézeteket…

Döbbenet ahogy a rendező végig fenn tudja tartani a feszültséget; ahogy abszurd módon a fiktív történetbe bújtatva bemutatja a valóságot (nem nehéz kitalálni melyik egyházról lett mintázva a filmbeli szekta). A film erősségét mindenképpen a dráma kibontakozását követő végkifejlet (utolsó 1 óra) adja, melyben zseniálisan mutatja meg az alkotó a lehetséges alternatív befejezéseket úgy, hogy közben a történet vonalát megtartja.

Mindenképpen „must see” kategória annak, aki egy 4 órás szürreális, perverz utazásra vágyik egy másik dimenzióba. S nem bánja ha visszatérve a szókincse egy rövid időre pár szóra redukálódik.


Holy shit.

*a film eredetileg 6 órás, de a producerek kérésére megvágták