Négy férfi, egy cukrászda // Antique Bakery

Sütni jó. A készítő dagasztva püfölhet kedvére, így aztán megszelídül; a pénztárca megkönnyebbül és karcsúsodik; dagadva megbékél a vásárló, és a büszkeségtől pedig a tulaj mája. Általában.
És állítólag jót tesz a cukor a fogaknak, hogy a zsírról és a tejszínről ne is beszéljünk. A fogyasztók is nőnek. És szeretnének még……..fogyasztani.

De miért nyit valaki cukrászádát, ha nem szereti a süteményeket? Nemhogy nem szereti, undorodik tőlük. Ha még is eszik, akkor nem kerüli el a gyorsfutás.

És szerez egy elsőrangú mestert. Akivel csak icipici, amolyan lényegtelennek tűnő baj van. Bajka. Beleszerelmesedik aki csak meglátja. Ja, és nőkkel nem hajlandó együttdolgozni.

Csatlakozik hozzájuk egy édesszájú pizzafutár, és egy rendkívül ügyetlen testőr. Egyikük elkötelezett falánk, másikuk kötelességtudó embervédő. És beindul a nagyüzem. Csitrik, háziasszonyok, sznobok és boxolók. Gouremetek, és gourmandok. Van itt mindenki, csak egyvalaki marad távol. Akinek jönnie kéne, hiszen a főnök csak rá vár. Meg a rémségvégre. Egy kis nyomozósdi, meg múltidézés, és mindennek vége lesz. A réméségeknek is.

Egy könnyed komédia azoknak, akiknek nincsenek előítéleteik, és nem akarnak mély gondolatokat. Csak másfél órát nézelődni. (Ja, ha nagyon kitör rajtuk az éneklés, egy kis forwarddal mindig lehet segíteni. :D) (ColorSnail)

a jóképű főhősök:

egy kis “filmtörténet”:

A film Fumi Yoshinaga japán grafikus hasonló nevű mangájának élőszereplős feldolgozása. Sok kiadást megélt manga utóélete: japán TVfilm, japán anime, egy kupac érem, és végül 2008-ban koreai film.

Antique Bakery, 2008. Koreai vígjáték. Rendező: Kyu-dong Min (The Last Blossom). A film eredeti nyelven, angol felirattal elérhető a YouTube-n. Trailer itt.

Egy fagyott virág // Frozen flower

A Koreai Filmklub műsorán egy történelmi királydráma épp. Habár nagyszabású, szép, korhű, mégis kissé érthetetlen filmválasztás témáját és magát az alkotást tekintve az amúgyis oly kevés ázsiai filmet vetítő magyar mozikba. Történelemóra light. On.

A XIV. század közepén járunk, a Koreát uraló Goryeo-dinasztia (918-1392) végóráiban. A dinasztia uralkodása alatt alakult ki tulajdonképp a mostani Korea képe, neve is innen származik. Az ország törvényei egységes szerkezetbe foglaltattak, közszolgálati rendszer került bevezetésre, a buddhizmus virágzott, és elterjedt az egész félszigeten. A 13. századtól folyamatosan mongol inváziók fenyegették a birodalmat, melyet egy ideig visszafojtottak, ám 1259-ben Goryeo megadta magát és a mongolok vazallusává vált. A koronaherceget ettől kezdve rendszeresen a mongol udvarba küldték „tanulni”, valójában fogságba került, és a mongol uralkodó szabta meg a goryeo-i trónutódlást.

A koreai királyi vérvonalból származók rendszeresen mongol hercegnőt vettek feleségül, a mongol uralkodók és rokonaik pedig gyakran választottak maguknak koreai feleséget, illetve ágyast. Koreának óriási mennyiségű sarcot kellett megfizetnie az akkor már Jüannak nevezett mongol dinasztia számára.

Gongmin király volt az utolsó uralkodója a Goryeo-dinasztiának. Küzdött a mongol Yüan házzal, japán kalóz és belső rablótámadásokkal és sokszor saját arisztokráciájával. Mongol hercegnőt vett feleségül, ám törvényes utódjuk nem született. Egyes történelmi feljegyzések szerint, felesége halála után elit testőrséget szervezett maga köré, melyben előnyben részesítette a jóképű fiatalembereket. (Mások szerint a testőrség csak az elnyomó mongolok ellen volt hivatott védeni a királyt.)

“Hunt in the Mountains of Heaven” - King Gongmin festménye (forrás: Wiki)A film tulajdonképp ezekre a feljegyzésekre alapozza a történetét, melyet a következő, Joseon dinasztia (1392-1897) évkönyvei jegyezték le, és talán érdemes fenntartással kezelni, hiszen a krónikások a Joseon hatalomátvétel legitimálását akarhatták láttatni a Goryeo-ház megkérdőjelezett erkölcsével szemben…

Gongmin királyt híres festőként is számon tartotta a történelem, melyre ugyancsak utalás van a filmben.


Valamikor régebben láttam a filmet. Én bizony féltem. Illetve félősen nézelődtem. Vagyis félve kezdtem el a nagy filmnézést. Mert nagy film akart lenni. Meg akció. Meg történelmi dráma.

Az akciófilmeket nem szoktam érteni. Számomra teljesen sötét: ütnek, vágnak, szabdalnak, véreznek, meghalnak. Pont.
Néha felélednek félholtukból, és megbeszélik az élet fontos kérdéseit (meg ami éppen eszükbe jut), majd kimúlnak. Vagy iszonyatos sebeik ellenére nagy gyilkolászásba kezdenek, és felöklelik, meg megvillantják, és megnyerik.

De fölöslegesen aggódtam.
Ehhez a filmhez nem kell tudomány. Ez egy kicsavart szerelmi háromszögre koncentrál. De arra nagyon.

Hát igen… ágyban dőlhet el tartományok, dinasztiák, esetlegesen országok sorsa. Ez így van, volt, és lesz is.

Mondom, ehhez nem kell ismerni a koreai történelmet.

Utód nélküli, szerelmes, féltékeny király Gongmin. Aki nem szereti a női nemet. De a szeretett férfi ‘nem’-ét pedig nem képes elviselni.

Szóval egy erotikával dúsan tűzdelt film szövetségekről, merénylőkről, ártatlanok haláláról, és az örökösödési problémákról. /ColorSnail/


Tény: Ha Yoo (Dirty Carneval) jó rendező. A főszereplők jóképűek. A filmet 10millió dollár költségvetésből forgatták, és Koreában pár hétig uralta a mozikat. Nagy sikert aratva, közel 4millióan látták.

Egy fagyott virág (Frozen Flower), 2008. koreai történelmi dráma. Rendező: Ha Yoo

Youtube-n sok verzióban – hosszabb, rövidebb – megtalálható a film. Kiváncsiak számára.

Édes2kettesben… – avagy ahogy az egyszerű halandó képzeli

Wong Kar-Wai a filmek nagymestere. Nagy kedvencem nekem is. És természetesen a stábja is -hiszen, mint minden a világon a film sem egyszemélyes: az operatőre, a segédoperatőrök, a sminkesek, a ruhatervezők, a zenei szerkesztők, a hátteret biztosítók, az irodai munkát végzők, és hát a színészek (a mostani két főszereplő a két legkedvencebb kedvencem—-szóval vigyázat, elfogult vagyok).

És szeretem azt hinni, hogy értem miről szól a film.

És elképzelem, ahogy a rendezői koponyában megszületik a gondolat, a tartalom, eltervezi a részleteket, megállapítja mely eszközökkel fog élni, maga mellé állítja a stábot, és együttdolgozván megszületik a csoda.

Talán legkedvesebb filmem az Argentínában rekedt férfiúi párról szóló Happy Together (Édes2kettes), amely ugyan ‘gay movie’, de nem csak az. Sokkal több. Szól az emberi kapcsolatokról, az elengedésről, az életutak megrekedéséről, a problémáink leküzdéséről (el kell vinni a világ végére :)), és legfőképpen az újrakezdések sokféleségéről.

Dióhéjban:
Ho Po-Wing (Leslie Cheung) és Lai Yiu-Fai (Tony Leung) Hong Kongból a világ másik végére -Argentínába – utaznak. Mivel eltévesztik az utat, soha nem érnek céljukhoz (jelen esetben az Iguazu vízeséshez), és nem a közösön, hanem a külön-különön, de leginkább az úttalanon járnak tovább. Megrekednek, ottragadnak.
Újabb találkozás (meg némi veszekedés és verekedés) után ismét együtt. Eltévedt emberkék a boldogtalan boldogságban remélnek, buknak, hazatérnek. De mindig újrakezdenek.

Egy talált videó, és egy kattintás. Ennek révén fedeztem fel, hogy született egy ‘Buenos Aires zero degree’ című, a ‘making of’ és a dokumentumfilm között levő alkotás.

Döbbenetes felfedezés volt. Döbbenten álltam, és lepődtem egy nagyot. Minden, amit képzeltem az előre megfogalmazott, kigondolt, elképzelt dolgokról, meg a szervezésről, az beledőlt a dugájába. Nagyot szólt, és ripityára ment.

Először is kicsúsztak az időből. Ami azért lett bajjá, mert Leslie Cheungot kötötte egy másik szerződése. Így maradtak főszereplő nélkül.

Folytatódott azzal, hogy nem volt hol forgatni (fenyegető levelek…).

Elindultak egy álommal, egy céllal, és ott álltak távol Hong Kongtól egy befejezetlen művel színész és helyszín nélkül. Megrekedtek ők is. De ők nem ragadtak ott, csak akarták a befejezést. Maradni akartak, és befejezni. Azt, amihez még nem látszódott út.

És honvágyuk volt. Nem kicsi.

Így ugyan átérezhették a karaktereik félelmét, de az még nem elég. Ennél több kell, sokkal több. Elsősorban hely a világban. Ahol létezhetnek, és ahol forgathatnak. Wong Kar-Wai betegsége (na még ez is) vezette őket egy étterembe. És innen kezdődik újra, illetve újrakezdődik a történet.

Most már van helyszín, egy másik főhősről is gondoskodnak. Egy beugróval, aki lendületet, és reményt ad a továbbiakhoz. (Hogy hogyan került a körükbe a tehetséges, és akkor még nagyon fiatal Chen Chang azt nem tudom.)

De befejeződhetett. És megtörtént. Bár az argentin forgatás legvégéig sem tudták, hogy a Tony Leung karaktere túléli-e a filmet.

De túlélte. És hazajutott.

Szóval akinek nincsenek előítéletei az a filmet, aki nem szereti a gay movie-t az a dokumentumot, aki meg nagy rajongó, és nagyon lelkes, az meg mindkettőt nézze meg. Érdemes.

(ColorSnail)

Buenos Aires Zero Degree: The Making of Happy Together, 1999. Hong kong-i dokumentumfilm. Rendező: Pung-Leung Kwan Főszereplők: Chen Chang, Leslie Cheung, Tony Leung Chiu Wai, Kar Wai Wong

Sajnos a film Magyarországon nehezen beszerezhető, még a kalózverzió is, de a szokásos youtube minőségben, eredeti nyelven angol felirattal megtalálható a film (itt) és a doku is.

Gyűjtőknek: az Amazonon megrendelhető a 2004-ben kiadott Wong Kar Wai collection DVD-csomag, mely a rendező régebbi filmjeit tartalmazza. Többek közt a Happy Together-t és extraként a making of dokumentumfilmet is.

Egyebek (csak úgy) a két filmről:

  • A Ho Po-Wing név létező embert takar: a stáb egy tagja. Ez nem az ő története, csak kölcsönadta a nevét.
  • Tangózni, boxolni a két színész ugyan tanult film kedvéért, de ezen jelenetek nagyrészt törlődtek. ( De most legalább tudnak.)
  • Én személy szerint mindig kíváncsi voltam a Wong Kar-Wai arcára. És íme, a dokumentumfilmben feltűnik napszemüveg nélkül!

Örök nyár – tiniszerelem három szögben

Eternal Summer. Három fiatal és egy nem hétköznapi szerelmi háromszög/barátság története Taiwanból. Bár mindenhol úgy harangozták be, hogy a film központi témája a homoszexualitás, ez nem ennyire egyértelmű. Az ‘Örök nyár’ keserédes dráma magányról, barátságról, felnőtté válásról, a nemi identitás-tudat ébredéséről. Tini-szemmel.

“No One Wishes To Be Lonely, Neither Do We”

A szorgalmas és mintatanuló Jonathant egy nap tanárnője felkéri, hogy barátkozzon a rossz magaviseletű, vadóc Shane-el, így segítve őt jó útra térni. A kötelező barátság az évek alatt elmélyül, mígnem egy nap belép életükbe az első lány. A fiúknak és újdonsült barátnőjüknek szembesülniük kell saját érzelmeikkel, titkolt vágyaikkal.

Leste Chen  drámája különleges, feszültségekkel teli, szomorkás és szép hangvételű film, Stílusában kicsit hasonlít Wong Kar-Wai fiúszerelmes klasszikusához, a Happy Together-höz, ám annál sokkal könnyedebb alkotás. Szimpatikus főszereplőkkel, szórakoztató párbeszédekkel, légies felvételekkel bájol.

És a végén. Összeszorult szívvel szurkolunk a ‘happy end’-nek. A kietlen magány, a paradox mértani lehetetlen feloldozásának. De a háromszög melyik oldalához húz a szívünk? Egy biztos: a könnycsepp teljesen mindegy kiért gördül.

Eternal Summer (Sheng xia guang nian), taiwan-i dráma, 2006.

A filmnek rendkívül hangulatos zenei aláfestést ad a fiatalkori álmokat, magányt, elhidegülő emberi kapcsolatokat előszeretettel középpontba állító együttes, a Mayday Ashin c. dala.