Verhetetlen – ketrecharc az életért

„Once you fear, you lose”

Unbeatable (激戰) AKA MMA, 2013-as hong kong-i akció-dráma sok verekedéssel, könnyel, humorral, végtag-töréssel és Nick Cheung (Election) talán pályafutásának legjobb alakításával.

A karakter-vezérelt dráma három bajba jutott ember élettel való küzdelmét kíséri végig.

A veterán ex-boxoló

Ching Fai (Nick Cheung), kétszeres MMA-bajnok tetemes adóssággal és börtön-múlttal menekül egy csendes albérletbe, reménykedve, hogy életét egyenesbe hozhatja. Barátja segítségével edző-asszisztensi munkát kap egy helyi edzőteremben.

Az elnyomott fiatalember

Si – Qi (Eddie Peng), napszámosként kénytelen robotolni, miután zsarnok apja elveszíti a családi vagyont egy kétes ingatlan-ügy következtében. Az egyetlen kitörési utat reménytelen heyzetéből az MMA bajnokság megnyerésében látja, ezért felkéri a veterán boxolót, hogy trénelje.

Az egyedülálló anya

Ming (Mei Ting), egy súlyos családi tragédia következtében elveszíti fiát. A mentálisan instabil anya, egyedül neveli lányát, Fai hozzájuk költözik albérletbe.

A kör összezárul

Találkozásukkal a három karakter élete összefonódik, de mindvégig saját ketrecükbe zárva harcolnak. A film sok síkon kiemelkedő, a megszokott klisék nem zavaróak, hatásvadászatból jeles. Az MMA jelenetek néhol erős idegzetet kívánnak, törik csont szép számmal, és erre a vizuális és hanghatások még rádobnak egy lapáttal.

Dante Lam a 2008-as Beast Stalker című akciójával már bizonyította, hogy akciófilmjei „inspirólóak”, „felemelőek” és rendkívül élvezetes szórakozást nyújtanak a műfaj kedvelőinek. A filmet 11 kategóriában jelölték a 33. Hong Kong Films Awards-on, köztük a legjobb film, rendezés, főszereplő kategóriákban versenyzik.

Kötelező. Verhetetlen.

Unbeatable (激戰) AKA MMA, 2013. Hong kong-i akció, dráma. Rendező: Dante Lam (Beast Stalker) Forgatókönyv: Chi-Fung Fung, Dante Lam Főszereplők: Nick Cheung (Beast Stalker, Election), Eddie Peng, Singh Hartihan Bitto

Egy fagyott virág // Frozen flower

A Koreai Filmklub műsorán egy történelmi királydráma épp. Habár nagyszabású, szép, korhű, mégis kissé érthetetlen filmválasztás témáját és magát az alkotást tekintve az amúgyis oly kevés ázsiai filmet vetítő magyar mozikba. Történelemóra light. On.

A XIV. század közepén járunk, a Koreát uraló Goryeo-dinasztia (918-1392) végóráiban. A dinasztia uralkodása alatt alakult ki tulajdonképp a mostani Korea képe, neve is innen származik. Az ország törvényei egységes szerkezetbe foglaltattak, közszolgálati rendszer került bevezetésre, a buddhizmus virágzott, és elterjedt az egész félszigeten. A 13. századtól folyamatosan mongol inváziók fenyegették a birodalmat, melyet egy ideig visszafojtottak, ám 1259-ben Goryeo megadta magát és a mongolok vazallusává vált. A koronaherceget ettől kezdve rendszeresen a mongol udvarba küldték „tanulni”, valójában fogságba került, és a mongol uralkodó szabta meg a goryeo-i trónutódlást.

A koreai királyi vérvonalból származók rendszeresen mongol hercegnőt vettek feleségül, a mongol uralkodók és rokonaik pedig gyakran választottak maguknak koreai feleséget, illetve ágyast. Koreának óriási mennyiségű sarcot kellett megfizetnie az akkor már Jüannak nevezett mongol dinasztia számára.

Gongmin király volt az utolsó uralkodója a Goryeo-dinasztiának. Küzdött a mongol Yüan házzal, japán kalóz és belső rablótámadásokkal és sokszor saját arisztokráciájával. Mongol hercegnőt vett feleségül, ám törvényes utódjuk nem született. Egyes történelmi feljegyzések szerint, felesége halála után elit testőrséget szervezett maga köré, melyben előnyben részesítette a jóképű fiatalembereket. (Mások szerint a testőrség csak az elnyomó mongolok ellen volt hivatott védeni a királyt.)

“Hunt in the Mountains of Heaven” - King Gongmin festménye (forrás: Wiki)A film tulajdonképp ezekre a feljegyzésekre alapozza a történetét, melyet a következő, Joseon dinasztia (1392-1897) évkönyvei jegyezték le, és talán érdemes fenntartással kezelni, hiszen a krónikások a Joseon hatalomátvétel legitimálását akarhatták láttatni a Goryeo-ház megkérdőjelezett erkölcsével szemben…

Gongmin királyt híres festőként is számon tartotta a történelem, melyre ugyancsak utalás van a filmben.


Valamikor régebben láttam a filmet. Én bizony féltem. Illetve félősen nézelődtem. Vagyis félve kezdtem el a nagy filmnézést. Mert nagy film akart lenni. Meg akció. Meg történelmi dráma.

Az akciófilmeket nem szoktam érteni. Számomra teljesen sötét: ütnek, vágnak, szabdalnak, véreznek, meghalnak. Pont.
Néha felélednek félholtukból, és megbeszélik az élet fontos kérdéseit (meg ami éppen eszükbe jut), majd kimúlnak. Vagy iszonyatos sebeik ellenére nagy gyilkolászásba kezdenek, és felöklelik, meg megvillantják, és megnyerik.

De fölöslegesen aggódtam.
Ehhez a filmhez nem kell tudomány. Ez egy kicsavart szerelmi háromszögre koncentrál. De arra nagyon.

Hát igen… ágyban dőlhet el tartományok, dinasztiák, esetlegesen országok sorsa. Ez így van, volt, és lesz is.

Mondom, ehhez nem kell ismerni a koreai történelmet.

Utód nélküli, szerelmes, féltékeny király Gongmin. Aki nem szereti a női nemet. De a szeretett férfi ‘nem’-ét pedig nem képes elviselni.

Szóval egy erotikával dúsan tűzdelt film szövetségekről, merénylőkről, ártatlanok haláláról, és az örökösödési problémákról. /ColorSnail/


Tény: Ha Yoo (Dirty Carneval) jó rendező. A főszereplők jóképűek. A filmet 10millió dollár költségvetésből forgatták, és Koreában pár hétig uralta a mozikat. Nagy sikert aratva, közel 4millióan látták.

Egy fagyott virág (Frozen Flower), 2008. koreai történelmi dráma. Rendező: Ha Yoo

Youtube-n sok verzióban – hosszabb, rövidebb – megtalálható a film. Kiváncsiak számára.

Daisy – a százszorszép naivitás

Maga a film egy lövöldözéssel tarkított háromszöges dráma, virágos alapokon.

A ‘daisy’ jelentése -a Cambridge szótár szerint- százszorszép, de a főszereplő növény a margitvirág, aki egy rokon. (Vagy aki jobb szeret okosnak látszódni, hívhatja Chrisanthemumnak, de a rokonság ténye így is fennáll.)

És akkor már rögtön fel is tűnik, hogy a krizantém is idevaló. Földiek.

A krizantém: nálunk temetővirág –csak azért, mert Mindenszentekkor az egyetlen aki még virágzik, és gyönyörű, a többiek meg.már elfeketedtek a hidegben.

A százszorszép? Ő meg az ártatlanság, a naivitás.

A margarétát kell, illetve ajánlatos tépkedni a nagy tépelődésünk közepette: szeret.nem szeret, szeret….. tehát többek között a szerelmet jelenti.

Egy pottyanás, egy csobbanás, egy elázott szépség…és kezdődhet a történet.

Ahol is az Amsterdamban élő Hye-Young (Gianna Jun) szerelmes.. vagy legalábbis meg szeretné ismerni titkos hódolóját. Ám ( a Nagy Ő-nek hitt) Ő, Park Yi (Woo-sung Jung) nem mutatkozik előtte.Szándékkal, mert félti. És van mitől. Mert a tulipánok földjén a fekete tulipán a halállal azonos. És egy bérgyilkos barátnője …hát ő mindig célpont.

Így naponta a titkos szerelmet jelentő margitvirágot küldi, és csak távolról nézi a gyönyörű, és naiv festőnőt. Életformájából adódóan rejtőzködik, állandóan bujkál, és ’dolgozik’ (rendelést kap, életet olt; rendelés,még egy gyertya, saját szekér meg döcög tovább….).

Fekete..szürke…fekete..szürke…És ezért van szüksége a szépre.

Fekete..pepita..fekete..fehér..fekete..

Így kezd el érdeklődni: festők, művészeti irányzatok, komolyabb zene. És természetesen a sok-sok virág. Változik a lány hatására, ám annak tudta nélkül.

A háromszögek természete szerint felbukkan a másik. A valaki. Akit Jeong Woonak (Sung-jae Lee) hívnak, aki szintén okos és jóképű, és aki egész egyszerűen meghagyja a hitében a lányt.

Higgye csak, ő a virágos. Ő a régóta várt Ő.

És még hasonlítanak is: bujkálós, de jófiú. Legalábbis a jófiúk oldalán áll.

’ki éltét hazugságba veszti….

Ekkor már tudható, hogy nem maradhat mindkettő.

Egyiküknek mennie kell, csak egyáltalán nem mindegy mikor, és hogyan. És még az is lehet, hogy mindketten csak bábok egy sokkal nagyobb játszmában. Mindez a saját érdekeikkel, a lány érzelmeivel, a felelősséggel, a ‘ki kit érdemel’ nevezetű önbecsapással kombinálva lövöldözéshez vezet.

Nem a könnyed filmek sajátja a happy end. De még csak nem is minden love story-é. Itt sem. És Andrew Lau (!aki nem azonos Andy Lauval!) szépen összerakta. Könnyed, de könnybe lábadt szemmel ücsörgünk utána még kicsinyt. És merengünk. Ki min.

A lányok rínak, és megpróbálják megérteni, a fiúk meg azon keseregnek, hogy miért nem kezdték a nagy puffogtatást előbb. Előbb lett volna vége, és ráadásnak coolabb lenne.

(ColorSnail)

Daisy. Koreai romantikus dráma, 2006. Rendező: Wai-keung Lau (Szigorúan piszkos ügyek) Forgatókönyv: Gordon Chan(Hard boiled),Felix Chong(Szigorúan piszkos ügyek) Főszereplők: Gianna Jun (My Sassy Girl), Woo-sung Jung(A jó, a rossz és a furcsa),Sung-jae Lee. A teljes film a YouTube-n itt angol felirattal.

((Andrew Lau operatőrként dolgozott. Sokat és jól- Csungking express, Ahogy peregnek a könnyek, Szigorúan piszkos ügyek…..- de itt és most rendező: egy hong kongi rendező egy koreai filmben, amit, amit Hollandiában forgattak.))

Kiborg vagyok, amúgy minden rendben

Hogy kik / mik a kiborgok? Amolyan humanoidok, akik erősek, ám a betáplált adatoktól függnek.

És én is az vagyok. Nem is akármilyen, hanem mindenevő. Mindenféle forrásokból, és mindenféle adatokkal táplálkozom, és időnként ez-az megfekszi a fejem. Olyankor jön a kúra. A tisztító, a kipucoló, a tágító.

Ilyenkor általában könnyedebbeket fogyasztok, és rájövök, hogy nőnöm kell még a kiborgléthez.

Jövök, megyek, teszek, veszek. Időnként lopom a napot, esetleg másoknak az idejét, és van amikor egy-egy mosolyt. Álmodozom, beszélgetek. Beszélek a falhoz, és ha úgy adódik ping-pongozom. Leütöm a magasra adott labdát, és néha én pattanok vissza a falról. És még az is előfordul, hogy csütörtököt mondok.

A film rendezője, Chan-wook Park (Oldboy), szerint nincs ez másként a bolondokházában sem.

Park Il Sun (Rain) lop. Mindent. Csütörtököt, bajnoki címet, fogsort, megértést. Mert fél, hogy egyébként nem veszik észre.

Cha Young-goon (Su-Jeong Lim) egy erőtlen igazságosztó. Egy kiborg, akinek éppen lemerült az akkumulátora. Fel kéne tölteni.

Mi kell hozzá?

Egy fogsor, hogy megrághassuk, gyomor, hogy bevegyük, és egy rizstranszformátor, hogy átvezethessük.

Másrészt felejteni tudás, hogy ne bántson a múlt.

Kell sztatika, hogy repülhessünk (köztudott: két zoknit összedörzsölve, ha előtte nem ettünk csirkét, a sztatikus erő felemel minket 🙂 ), és ha már repülünk, akkor szárnyalhatunk.

Kell jódli, ami lendületet ad, és megnemértés, mert az egy újabb zuhanáshoz, ami újabb lendülethez vezet.

És ekkor már lesz erőnk.

Szóval aki szeret képzelődni, ugyanakkor képes a tükröt is meglátni annak ajánlom. De annak feltétlen. (ColorSnail)

I’m a Cyborg, But That’s OK (Ssa-i-bo-geu-ji-man-gwen-chan-a), 2006. Dél-koreai romantikus dráma, vígjáték. Rendező:Chan-wook Park Író: Seo-Gyeong Jeong, Chan-wook Park Főszereplők:Su-jeong Lim, Rain, Hie-jin Choi

A teljes film a youtube-n. Filmzene itt.

Hogy készül?

Kiborg vagyok, amúgy minden rendben

Hogy kik mik a kiborgok? Amolyan humanoidok, akik erősek, ám a betáplált adatoktól függnek.

És én is az vagyok. Nem is akármilyen, hanem mindenevő. Mindenféle forrásokból, és mindenféle adatokkal táplálkozom, és időnként ez-az megfekszi a fejem. Olyankor jön a kúra. A tisztító, a kipucoló, a tágító.

Ilyenkor általában könnyedebbeket fogyasztok, és rájövök, hogy nőnöm kell még a kiborgléthez.  

Jövök, megyek, teszek, veszek. Időnként lopom a napot, esetleg másoknak az idejét, és van amikor egy-egy mosolyt. Álmodozom, beszélgetek. Beszélek a falhoz, és ha úgy adódik ping-pongozom. Leütöm a magasra adott  labdát, és néha én pattanok vissza a falról. És még az is előfordul, hogy csütörtököt mondok.

A film rendezője, Chan-wook Park (Oldboy), szerint nincs ez másként a bolondokházában sem.

Park Il Sun (Rain) lop. Mindent. Csütörtököt, bajnoki címet, fogsort, megértést. Mert fél, hogy egyébként nem veszik észre.

Cha Young-goon (Su-Jeong Lim) egy erőtlen igazságosztó. Egy kiborg, akinek éppen lemerült az akkumulátora. Fel kéne tölteni.

Mi kell hozzá?

Egy fogsor, hogy megrághassuk, gyomor, hogy bevegyük, és egy rizstranszformátor, hogy átvezethessük.

Másrészt felejteni tudás, hogy ne bántson a múlt.

Kell sztatika, hogy repülhessünk (köztudott: két zoknit összedörzsölve, ha előtte nem ettünk csirkét, a sztatikus erő felemel minket 🙂 ), és ha már repülünk, akkor szárnyalhatunk.

Kell jódli, ami lendületet ad, és megnemértés, mert az egy újabb zuhanáshoz, ami újabb lendülethez vezet.

És ekkor már lesz erőnk.

Szóval aki szeret képzelődni, ugyanakkor képes a tükröt is meglátni annak ajánlom. De annak feltétlen.

I’m a Cyborg, But That’s OK (Ssa-i-bo-geu-ji-man-gwen-chan-a), 2006. Koreai romantikus dráma, vígjáték. Rendező:Chan-wook Park Író: Seo-Gyeong Jeong, Chan-wook Park Főszereplők:Su-jeong Lim, Rain, Hie-jin Choi

A teljes film a youtube-n. Filmzene itt.

Hogy készül?

Az álkirály // Masquerade

Tipikus koreai kosztümös, történelmi dráma Byung-hun Lee (Bittersweet Life, A jó, a rossz és a furcsa) főszereplésével. A forgatókönyvet Jo-yun Hwang (Oldboy) írta, a történet kicsit Mark Twain klasszikusát, a Koldus és Királyfit juttatja az ember eszébe.

Gwang-Hae (Lee Byung-hun), a Joseun dinasztia 15. királya összeesküvések és merényletek folyamatos fenyegetettségében uralkodik. Félve egy esetleges gyilkosságtól tanácsadója segítségével felbérel egy utcai komédiást Ha-seon személyében (Lee Byung-hun), aki megtévesztésig hasonlít rá. A királyt megmérgezik, így alteregójának álkirálysága tovább folytatódik amíg az uralkodó fel nem épül. Ha-seon átveszi az uralkodóház irányítását, a maga vicces stílusában, igazságosan kormányoz, és a királynővel is támad némi kavar…

A Masquerade rengeteg díjat bezsebelt, a mozijegy-eladásokat tekintve pedig az elmúlt évek egyik legsikeresebb filmje (összesen 12,3 millióan látták Dél-Koreában). Kosztümös filmek és Byung-hun Lee rajongóknak mindenképp ajánlott.

Masquerade (Gwanghae, Wangyidoen namja), dél-koreai történelmi dráma, 2012. Rendező: Chang-min Choo. Főszereplők: Byung-hun Lee, Seung-yong Ryoo, Hyo-ju Han

Az álkirály // Masquerade

Tipikus koreai kosztümös, történelmi dráma Byung-hun Lee (Bittersweet Life, A jó, a rossz és a furcsa) főszereplésével. A forgatókönyvet Jo-yun Hwang (Oldboy) írta, a történet kicsit Mark Twain klasszikusát, a Koldus és Királyfit juttatja az ember eszébe.

Gwang-Hae (Lee Byung-hun), a Joseun dinasztia 15. királya összeesküvések és merényletek folyamatos fenyegetettségében uralkodik. Félve egy esetleges gyilkosságtól tanácsadója segítségével felbérel egy utcai komédiást Ha-seon személyében (Lee Byung-hun), aki megtévesztésig hasonlít rá. A királyt megmérgezik, így alteregójának álkirálysága tovább folytatódik amíg az uralkodó fel nem épül. Ha-seon átveszi az uralkodóház irányítását, a maga vicces stílusában, igazságosan kormányoz, és a királynővel is támad némi kavar…

A Masquerade rengeteg díjat bezsebelt, a mozijegy-eladásokat tekintve pedig az elmúlt évek egyik legsikeresebb filmje (összesen 12,3 millióan látták Dél-Koreában). Kosztümös filmek és Byung-hun Lee rajongóknak mindenképp ajánlott.

Masquerade (Gwanghae, Wangyidoen namja), dél-koreai történelmi dráma, 2012. Rendező: Chang-min Choo. Főszereplők: Byung-hun Lee, Seung-yong Ryoo, Hyo-ju Han

Örök nyár – tiniszerelem három szögben

Eternal Summer. Három fiatal és egy nem hétköznapi szerelmi háromszög/barátság története Taiwanból. Bár mindenhol úgy harangozták be, hogy a film központi témája a homoszexualitás, ez nem ennyire egyértelmű. Az ‘Örök nyár’ keserédes dráma magányról, barátságról, felnőtté válásról, a nemi identitás-tudat ébredéséről. Tini-szemmel.

“No One Wishes To Be Lonely, Neither Do We”

A szorgalmas és mintatanuló Jonathant egy nap tanárnője felkéri, hogy barátkozzon a rossz magaviseletű, vadóc Shane-el, így segítve őt jó útra térni. A kötelező barátság az évek alatt elmélyül, mígnem egy nap belép életükbe az első lány. A fiúknak és újdonsült barátnőjüknek szembesülniük kell saját érzelmeikkel, titkolt vágyaikkal.

Leste Chen  drámája különleges, feszültségekkel teli, szomorkás és szép hangvételű film, Stílusában kicsit hasonlít Wong Kar-Wai fiúszerelmes klasszikusához, a Happy Together-höz, ám annál sokkal könnyedebb alkotás. Szimpatikus főszereplőkkel, szórakoztató párbeszédekkel, légies felvételekkel bájol.

És a végén. Összeszorult szívvel szurkolunk a ‘happy end’-nek. A kietlen magány, a paradox mértani lehetetlen feloldozásának. De a háromszög melyik oldalához húz a szívünk? Egy biztos: a könnycsepp teljesen mindegy kiért gördül.

Eternal Summer (Sheng xia guang nian), taiwan-i dráma, 2006.

A filmnek rendkívül hangulatos zenei aláfestést ad a fiatalkori álmokat, magányt, elhidegülő emberi kapcsolatokat előszeretettel középpontba állító együttes, a Mayday Ashin c. dala.

A Farkasfiú

Különös, rendkívül bájos, szívszorító történet egy tüdőbeteg kamaszlány és egy vadonban farkasként nevelkedett vadóc külsejű fiú barátságáról, szerelmi románcáról.

Jo Sung-hee első nagyjátékfilmje tavaly debütált a Torontói Filmfesztiválon, majd a koreai bemutatót követően pár nap alatt többmillió nézőt megríkatott, rendkívül gyorsan Dél-Korea egyik legsikeresebb melodrámája lett.

Könnyár, ha elkap

A szépséges Suni anyjával és húgával vidékre költözik orvosi javallatra. A lány egy éjszaka furcsa, állatias viselkedésű fiút talál a kertben, kit jószívű anyja befogad. Suni eleinte barátságtalan a különös, farkasszerű vad teremtménnyel, ám a jóképű fiú ártatlansága és “tudatlansága” elbájolja, hamar szoros barátság fűzödik közöttük…  A románc kibontakozását a ház gonosz tulajdonosa – ki ugyancsak szemet vet a fiatal lányra- rossz szemmel nézi, s próbálja erőszakos eszközökkel megakadályozni, ám a támadásra válaszként a titokzatos fiú sem tudja visszafogni állati ösztöneit. Megindul az érzelmi lavina, félreértésekkel, negédes szomorúsággal, egy kis filozófiával és sok-sok könnyel.

Vigyázat (!), a film szépen fényképezett, végig megható, sóhajokkal teli, nagyon édes sziruppal leöntött, és nagyon lányos alkotás!

Érzelgős randifilm. Elvégre tavasz van 🙂

Vetítik: 2013. május 10. (péntek) 18:00 – Örökmozgó mozi

A farkasfiú – koreai romantikus fantasy, 2012. Rendező: Sung-Hee Jo.

Stílus és romantika – Downton Abbey III.

1920-as évek, Anglia. Az I. világháborúnak vége, arisztokrata körökben snassz már a telefon, autó, érlelődik az emancipáció, e légkörben folytatódnak a Crawley család életének bonyodalmai. A Downton Abbey történetét tekintve akár Jane Austen produkció is lehetne: fiktív helyszínen pörög egy gazdag család élete körül akik örököst keresnek a vagyonnak és a birtoknak, lévén csak lányaik vannak – ebbe szövődik bele az alsó szinten nyüzsgő cselédek és alkalmazottak élete. Minden ami kötelező: szerelmi háromszögek, intrika, tekervényes igazságszolgáltatás, korhű enteriőr.  Nagyon romantikus, nagyon kimért, nagyon rideg, nagyon angol. Klasszik-kosztümös nem csak Büszkeség és Balítélet rajongóknak. 3. évad. ITV.