Mindenek kezdete: a szerelembeesés / Miért pont Távol-Kelet /1.

Miért pont Távol-Kelet? Ez itt a kérdés. Illetve nem nekem, mert kínai-, koreai-, japánfilm-rajongó vagyok, és pont. De hogy mindez hogyan is kezdődik?

Főleg hátsóajtós gondolatként. Egy gondolatébresztő beoson, beférkőzik, megtelepszik. Észre sem vesszük. Aztán már benne vagyunk. Ő meg csak keltegeti a gondolaokat. Az egyiket a másik után. A nehézség bele! Nagy könnyen idejutott, minket is más- meg rálátásra bír, és akkor buckák mindenütt. Ő meg bebújik az egyik mögé, és -rémesen neveletlen- röhög. Velünk és rajtunk. Csak úgy rázkódik. Mi meg meg akarjuk találni, és bebizonyítani, hogy akkor is. Megérteni, megtalálni, fülönfogni. Így aztán eleinte félvállal, de teljesen felvállaljuk az utánaolvasást, a megnézést, a felkutatást. De minek?

Mindenek kezdete: a szerelembeesés / Miért pont Távol-Kelet /1. részletei…

Egy kis koreai gasztronómia Magyarországon

A koreai, thai, japán konyhában használatos alapanyagokat importáló Pan Asia cég világszerte arra vállalkozott, hogy az ázsiai ízeket becsempéssze az emberek konyhájába. Legújabb üzletük K-FOOD néven fél évre az Ázsia Centerbe költözött, így – többek közt – a távol-keleti konyha nagy rajongójaként ennek hivatalos megnyitóján néztem (volna) körül.

Szemesnek áll a világ

Tehát a feladat adott volt: időben odaérni, mindent észrevenni, megjegyezni, leírni.

A helyszín megtalálása kisebb kihívásnak tűnt, hisz belvárosiként, ha valami gyalog/rollerrel és/vagy 2 átszállással nem közelíthető meg, már szinte világkörüli útnak számít, s egyébként is „ezer éve” nem jártam az Ázsia Centerben, ráadásul valahol elkavartam a szemüvegem, ami megnehezítette a buszok táblájának felismerését :). (ps. Soha de soha ne hagyd a szemüvegedet ráülhető helyen. Mert kilapul. Te meg csak pisloghatsz.)

… végül szemtelenül, és megkésve bár, de odaértem.

Koreai történelem

A megnyitó során Yim Geun-hyeong, a Koreai Köztársaság budapesti nagykövete köszöntőbeszédében említette, hogy egy nép gasztronómiájában benne van a történelme. Ez szöget ütött a fejembe, s elhatároztam, hogy falni fogom a tudományt. Bekebelezem, hátha a részemmé válik és megnő tőle az eszem.

Így aztán elsősorban mindent megkóstoltam. (a gyakorlati oktatás részeként)

Ettem valami nagyon csípős paradicsomos halasat (duckbokki), meg átlátszótésztás gombásat (japchai), meg rizstekercset (kimbap). Megfigyeltem, hogy mások hogy kevernek egy igen nagy lábas káposztás répásat szósszal össze. (a bibimbapot közvetlen étkezés előtt keverik együvé- állítólag ettől lesz igazi), és ezen a leckén is átrágtam magam. Kezdtem igazi történésznek érezni magam.

Hogy legközelebb is legyen eszem, szereztem útmutatót (A program részeként a magyar nyelven kiadásra került, a koreai konyhát bemutató „Hansik” című könyv elérhető volt.), és a szalagvágás után az újonnan nyílt boltban körbenéztem alapanyagügyben. Kisebb bolt nagyon sokfélével. Jó lesz ez.

Egy kicsi mozgás…

Amíg vártam, hogy ez az egész íz-kavalkád lentebb csússzon, elmerengtem az egészséges életmódon, meg a mozgás és a sport fontosságán. Elkezdődött a Home Made Asia K-Pop bemutatója: hogy ezek milyen jók, és mennyit mozognak… fantasztikus. De könnyű nekik. Az elmúlt órában nem végeztek ilyen fontos és komoly gasztrokutatást, és különben is alapjáraton feleakkorák.

Majd a tradicionális táncot bemutató Mugunghwa folytatta a sportot. Ők már lassabbak, nem vibrálnak, de ugyanúgy fáradhatatlanok. Sejtelmesen suhogó szoknyák, lágy fátylak, csattanó legyezők. Elegáns.

A Máté Taekwondo meg valami igen ütőset hozott. Na jó, rugósat. Precíz, erős, pontos, energikus…. félelmetes mozdulatok. Soha nem hittem, hogy egy küzdősport lehet szép. Pedig de.

Egész úton hazafele

Már a buszon elhatároztam magam: főzni fogok, meg egészségesen élni, meg egyáltalán. Fakanalat már láttam, van fazekam is, és egy újabb ázsiai bolt révén alapanyagom is lesz. Hogy mit főzzek, azt majd megmondja szakácskönyv. A sportot még alaposabban át kell gondolni, de addig is zöldséget, meg fermentáltakat eszem, és a pizzára rá se nézek. /ColorSnail/

(A képekért köszönet a Home Made Asia csoportnak)

(( Ps.: Hiába okosítottam magam ki, valamit nem értek. Ha a hagyományos koreai konyháról olvasgatok, akkor az újvilági paprika hogy kerül bele a történelembe? ))

(( Ps2.: A paprika miatt? … Tényleg hasonlít a magyar étkekhez.))

Első ránézésre / Miért pont Távol-Kelet /2.

Hogy hogyan is kezdődött? Klasszikus filmekkel, és arcismesrési nehézségekkel. Félreértés ne essék: egész jó az arcmemóriám, képes vagyok a megjegyzésre, és ha odaírják, hogy ki is ő, még elolvasni is el tudom. Sőt, volt már film, amit teljesen értettem. Klassz kis klasszikusok. És őket csak pontosan. Első ránézésre / Miért pont Távol-Kelet /2. részletei…

Kövesd a tündét

Ide hozott tünde..... avagy Colorsnail egy napja Magyarország legnagyobb anime és geek találkozóján, az őszi MondoCon-on …

Nem tudtam hogyan, és pont ezért elkövettem a követést. Egy világ omlott össze bennem -az olvasottakkal ellentétben- feltűnőek és nem illékonyak. Sőt, busszal járnak.

Furcsa egy világ ez. Idekinn azt se tudják mi fán terem az anime, odabenn meg azt nem értik, hogy lehet nélkülük élni.

És én meg odacsöppentem…na jó odatuszkolt a kötelesség. És nagyon jól tette. Láttam, hallottam mindenfélét és jól éreztem magam.

 

Első feladat: a terep megtalálása, becserkészése: tündetalálat, követés, buszraszállás… project over. 

ÉS lőn nagy döbbenetes csudálkozás. Mert megdöbbentem. Álltam, mentem is meg nem is, figyeltem, hápogtam, kattogtam és kattogtattam. Agyiszekér döcögött, gép lemerült; írogattam.

Füvön suhanó szoknyák, tappancsok, bakancsok, cipellők és topánkák. Szörmék, kisebb-nagyobb állatfigurák, és kardok minden mennyiségben. Bőrök és selyemszaténok. Szívecskés gatyások és pofátlan vadászok. Szuperhősök, zombik, vámpírok és ijesztgetős alienek. 

 

És ez csak a látszat.

Mert volt amit nem láttam. A sötétség jó a játékosoknak és az értőknek, de nem tesz jót a földönülő potenciális áldozatoknak. A kézrelépő piruló kíváncsiról nem is beszélve. Gyorsvágtás elhagyás, és visszanemtérésem esete forgott fenn. Így lemaradtam.

Erről.

De volt mit hallanom. Elsősorban valami zeneféle morajt. Aztán kiderült, hogy ez táncverseny. És nagyon jó. Farkasok ugráltak, pólósok ropták, tündék tekeregtek, narancshajúak rázták. Körülöttük meg Mario pattogott. Na nem úgy magától, hanem konzolon.
És mögöttük meg japán módra folyt a tea. Autentikusan és párnánülőkbe. 

Aztán megleltem a karakokés bulit. Hát ott is volt mit hallani. Így aztán a mellettük táborozó Gósok sem maradtak csendben. A közelben üldögélő origamisok meg csak hajtogatták a magukét.

És persze lehetett beszerezni mindenfélét. Könyvet, mangát, bögrét, játékot, pólót, csattot, gyűrűt, ’darusfülit’, plüssizét, parókát, teát, áldást.  És sushit. (Katt a képekre)

Az udvaron meg lehetett futkosni, pózolni, fotózni. Labdázni és ernyedni; felkészülni a megmérettetésre, és tagnyújtóztatni. Meglepni és rátalálni. Kikapcsolni.

Kösz mindenkinek. Jó volt.

—————————————————–

Sok-sok kép itt. Tks GTOGG!

 

 

Szél támad – Miyazaki búcsúja

Hayao Miyazaki a japán animációs műfaj legismertebb művésze, varázslatos alkotásait mindig rendkívüli rajongással követi a közönség. Rendezőkent utolsónak titulált – egyértelűen a felnőtt közönségnek szánt – animációs filmjét mától a hazai mozik is vetítik. Bár már előző két filmjénél is felröppent a hír, miszerint azok lennének a mester-rendező utolsó alkotásai, most valóban úgy tűnik, a Szél támad c. a végső befejezése egy páratlan életműnek. Talán alátámasztja ezt az is, hogy az eddigi műveitől eltérően nem fiktív karakterekkel, hanem valós szereplőkkel dolgozik.

A lebilincselő és szomorú mese az alaptörténeten túl a modern Japán kialakulásának és kicsit Miyazaki életművének tükör-története. Életrajzi elemekkel átszőtt filozófikus rémálom-tanmese repülésről, alkotásról, háborúról, pusztításról, búcsúról.

„Jiro arról álmodik, hogy repülőgépeket tervez. Mivel gyerekkorától erős szemüveget hord, és emiatt reménytelen, hogy pilóta legyen belőle, 1927-ben csatlakozik a legnagyobb japán repülőgéptervező mérnökcsapathoz. Tehetségét korán felfedezik, és a világ legelismertebb tervezői között tartják számon, majd egész életében óriási lendülettel dolgozik a repülés technológiai fejlesztésén. A film élete krónikája, és mindazon eseményeké, amelyek komoly hatással voltak rá: az 1923-as nagy földrengés, a gazdasági válság, a tuberkolózis-járvány, vagy Japán bekapcsolódása a világháborúba.” (Port.hu)

Szél támad (Kaze tachinu), japán animációs film, 2013
Bemutató dátuma: 2014. június 19. (12 éven aluliaknak nem ajánlott!)


// Évek óta ismerem. Tudom, hogy nagy rajongó. Ezért megkérdeztem ColorSnailt, hogy hogyan is találkozott az animékkel, Miyazakival és ezzel a furcsa keleti világgal. //

?Írni róla? Hmmm. Mindjárt belecsapok a lecsóba. Pillanat a szókeresőt játszom. Nehéz őket megtalálni na. Ez az, így lesz ez -némi személyeskedés és már mondom is a frankót.

Szóval valahogy így kezdődött:

Tehát: pár éve egy szerencsétlen ázsiai-mozi-TV-semmittudót megkértek arra, hogy csavarjon ki valamit az agyából; bármit ami a StudioGhibliről szól. Persze, nagyon szívesen és mi az nekem; de:.. izé… miről is? A nagy animekészítő műhelyről Japánban. Aha valami rajzos-filmes animizé. (De mi az az anime?????)

És így kezdődött. Minden: megtanultam, hogy ez nemcsak gyerekműfaj -sőt.. (léteznek 18+ animék is!!); elmerengtem a készítés munkásságán(!) az egyetlen produkcióhoz szükséges elképesztő mennyiségű munkán; hogy a rajzolgatással mély tartalmak is kifejezhetők (hát még egy ColorSnail is lehet hülye); és hogy jó zene nélkül halálraítélt minden produkció; és legfőképpen: megismertem a Miyazaki és a Hiaishi neveket.

Miyazaki egy, és A rendező. Filmjeihez szinte kivétel nélkül Hiaishi szerezte a zenét. (Például ezt. Vagy ezt.)

Alig telt el egy kis idő, és mondták a hírek, hogy az általam éppen megkedvelt emberke visszavonul. De még alkot egy utolsót. Remélhetőleg nagyot.

Így jártam. De attól még nézhetem – és nézem! újra és újra – az eddigieket. Az új pedig most ért ide. És pár moziban megnézhető. Kéretik elmenni. Én tuti, egyáltalán, és elfogok. Addig meg a zenéjét hallgatom.

Az eddigiek (a linkek mögött a teljes filmek! tks, indavideó):

  • az élhet-e az ember a természettel, varázsokkal harmóniában? Egy kisgyerekeknek szóló, de a nagyobbaknak is sokat mondó Totoro, a varázserő titka. (Kéretik rábökni, és akkor már nézhető is.)
  • ugyanez, másképp, keményebben, végleges válasszal, semmiképpen sem kicsiknek: A vadon hercegnője
  • egy szívtipró, bujkáló, különutas varázslóról, és az átkokról szóló: A vándorló palota.
  • és ismét egy jövőben, fantáziavilágban játszódó: harmóniakék a természettel film: Nauszika, a szél harcosai.
  • és még sokan mások: (ügyesek letölthetik, én ehhez csiga vagyok): Spirited away, Kiki’s delievery service, Ponyo a tengerparti sziklán, Laputa, az égi palota, Porco Rosso

És a legutóbbi most a magyar mozikba kerülő

Szél támad (Kaze tachinu), japán animációs film, 2013. Rendező: Hayao Miyazaki; Zene: Joe Hisaishi

Bemutató dátuma: 2014. június 19., 12 éven aluliaknak nem ajánlott!

A lovas kezdete // Holdújév

Első körben hideg és sor. Menekülőre fogtam.
Némi erőgyűjtés után nagyobb sort tapasztalék. Diskurzus a jelenlevőkkel: ki az ingyenességet szidja, ki a biztonságiakat, ki azt a hülyét aki pont ilyen időben (narancssárga jelzés az ónoseső miatt) rendezi az eseményt(!).
De a többség békés. Be akar jutni, és jól akarja érezni magát. Pont.

Egyszerre nagyobb tömeget engednek, és a sor beindul.
Fél órás várakozás helyett néhány perc jutott osztályrészemül. És bent.
 
Legnagyobb tolongás a kajahelyeknél (hiába ez mindenütt így van), és a bazároknál (hát ez is emberi).
És van itt minden. Sokminden. Sok olyan is, amit igen nehéz lenne a távolkelettel összekapcsolni.
De azért nem hiányzik a gyógyfüvek, a selyem, a tea, a sárkány, és a sokféle kínai ez-az.
Szépek.
 
És a kínai orvoslásból egy szeletke. Fehérköpenyesek árulnak, beszélgetnek.
És mellettük egy aranyozott emberkén láthatóak az akupunktúrás pontok.
 
Meg érmekészítés 5 forintosból.
Meg kipróbálhatnék valami labdajátékot, ami úgy néz ki, mintha egy tollasütőn egy puha labdát kéne ide-oda gurigatni.
Aztán látom, hogy ezt háló előtt játszák. De hogy kapják el a labdát? a józan ész szerint annak vissza kéne pattannia. Vagy ha puha a labda (= és nem pattog) akkor meg eldobni lehet nehéz. Mindegy megyek tovább.
 
Állandó sportesemények. Én egy thaichi bemutatóra értem oda, de kiderült, hogy ez verseny.
Közben a háttérben énekelnek, és igen nehéz egyszerre a kungfucsapatot, és a koreai ünnepi ruhákba öltözötteket figyelni.
Aztán rádöbbenek. Itt még beöltözni is lehet.
Odalódulok néhány kép reményében, és nekimegyek egy valakinek. Aki amolyan furcsa. Legalábbis a haja. Tudomásul veszem a láttottakat, de addigra a ‘koreai házaspár’ már lefele vetkőzik, és mire odaérek ehte európai öltözetben vannak. Várom a következő áldozatot– jönnek is, de kiderül, hogy egy ilyen izét felveni bizony nehéz. És sok idő.
Nem baj, kivárom.
 
Felfedezem a teakészítő lánykát.
Az tényleg elképesztő. A tea nem forraltvizet öntünk némi teafűre, hanem komplett rituálé.
A kancsó forróvízzel való locsolásától (előmelegítés) a víz öntése magasról (talán ez is a hő miatt), és a kispohár-nagypohár trükkig (ez nem tudom mire jó).
És gyors a lányka. Nagyon.
 
Sebaj, emelet. Még ott is van ez-az.
Első döbbenetem a furcsa hajasok.
Itt egy frizurás van. De sajnos nem keletieket, hanem mindenfélét, és főleg feltünőeket készít.
Aha, innen jöttek.
 
Góklub. Nagy játékok kicsiknek, kezdőknek kicsi pályán, nagyobbaknak, haladóknak az eredetin.
 
Meg teaház. Lehet földön térdelve-ülve inni. Mennék, de sajnos nincs hely.
Upsz, közben lenn valami nagy eksön van. A korláthoz sem férek a sokadik sorból lábujjhegyes fényképezésbe kezdek, hátha.
De csak a dobost tudom fényképezni.
Hát, a semminél több.
Pedig -mint hallom- valaki sárkánynak öltözött. Érdekes lehet.
Ja, hogy ez az egész a plafonon tükröződik! – a felfedezés ténye után én fölfele tekergetem a nyakam, míg mindenki más lefele bámul.
 
Kalligráfia. Gyönyörű (csak számomra nem értelmezhető) kanjik a falon. És kisebbek-nagyobbak írogatnak, festegetnek. Láthatóan élvezik.
 
És az egésznek a nagy tömeg ellenére valami fantasztikus a hangulata.

Örülök, hogy elmentem.

(ColorSnail)

S mindez képekben itt.

 

Négy férfi, egy cukrászda // Antique Bakery

Sütni jó. A készítő dagasztva püfölhet kedvére, így aztán megszelídül; a pénztárca megkönnyebbül és karcsúsodik; dagadva megbékél a vásárló, és a büszkeségtől pedig a tulaj mája. Általában.
És állítólag jót tesz a cukor a fogaknak, hogy a zsírról és a tejszínről ne is beszéljünk. A fogyasztók is nőnek. És szeretnének még……..fogyasztani.

De miért nyit valaki cukrászádát, ha nem szereti a süteményeket? Nemhogy nem szereti, undorodik tőlük. Ha még is eszik, akkor nem kerüli el a gyorsfutás.

És szerez egy elsőrangú mestert. Akivel csak icipici, amolyan lényegtelennek tűnő baj van. Bajka. Beleszerelmesedik aki csak meglátja. Ja, és nőkkel nem hajlandó együttdolgozni.

Csatlakozik hozzájuk egy édesszájú pizzafutár, és egy rendkívül ügyetlen testőr. Egyikük elkötelezett falánk, másikuk kötelességtudó embervédő. És beindul a nagyüzem. Csitrik, háziasszonyok, sznobok és boxolók. Gouremetek, és gourmandok. Van itt mindenki, csak egyvalaki marad távol. Akinek jönnie kéne, hiszen a főnök csak rá vár. Meg a rémségvégre. Egy kis nyomozósdi, meg múltidézés, és mindennek vége lesz. A réméségeknek is.

Egy könnyed komédia azoknak, akiknek nincsenek előítéleteik, és nem akarnak mély gondolatokat. Csak másfél órát nézelődni. (Ja, ha nagyon kitör rajtuk az éneklés, egy kis forwarddal mindig lehet segíteni. :D) (ColorSnail)

a jóképű főhősök:

egy kis “filmtörténet”:

A film Fumi Yoshinaga japán grafikus hasonló nevű mangájának élőszereplős feldolgozása. Sok kiadást megélt manga utóélete: japán TVfilm, japán anime, egy kupac érem, és végül 2008-ban koreai film.

Antique Bakery, 2008. Koreai vígjáték. Rendező: Kyu-dong Min (The Last Blossom). A film eredeti nyelven, angol felirattal elérhető a YouTube-n. Trailer itt.

All About My Wife

Hát nem ritka, hogy egy feleség sokat beszél. Véleménye van, és szüksége van  némi hallgatóságra, meg nem közömbös közönségre.

Az is gyakori, hogy a férj nem lép, így a hétköznapok koptatnak el, majd csak a megszokás tart össze egy kapcsolatot.

És ilyenkor jelenik meg a harmadik: aki vagy szétválaszt, vagy összekovácsol, de mindenképpen beleszól.
Voksot kényszerít.

És a harmadikként érkező még egy nőfaló is lehet. Aki egyvégtiben szerelmes. 
De nem ám akárhogy!
Lángol.

Igaz, hogy nem sokáig, de akkor mindent belead – szalmáslángos típus.
De hogy egy ilyen természet kikötések nélkül ebet kössön, majd lehorgonyozzon, az csak papíron fordulhat elő. (Hiába no, a papír türelmes és mindent kibír— ezért aztán a könyvekben bármi előadódhat.)

Bérelhető szerelem? Az teljesen más. Az nem ide tartozik.
De hogy egy Casanova felbérelhető, ráadásul még meg is szerelmesedik? Na ne….., ez már csak film lehet.

Itt aztán mindenki küzd — saját-magával, és ez fáradtságos: A feleség, Jeong-in Yeon (Su-jeong Lim–!aki nem azonos a hasonló nevű kickboxerrel!), egy áttelepült exkiborg(!). Okos, szép, művelt (még a Wong Kar Wai filmeit is ismeri), és egyáltalán. Csak magányos.

A jóképű férj,  Doo-Hyun (Seon-gyun Lee), leginkább gyáva. Elfáradt.

És a kevésbé megnyerő külsejű Sung-Ki (Ryoo Seung-Ryong)? A harmadik? Az bármit csinál, ragadnak rá a nők. És ebbe már belefáradt. Ez van. De ő sem ússza, nem úszhatja meg. Neki a disztingválási gondok maradnak. 🙂

Szóval könnyed, egyszer nézhető, aligéppen, és felszínes filozófiával rendelkező film. De, ha nagyon akarjuk, még olyanja is van. (ColorSnail)

All About My Wife,  koreai romantikus vígjáték, 2012

Rendező: Kyu-Dong Min (ahonnan ismerős lehet: a bőgős The last blossom, a kísértet(i)es Suttogó folyosók)
Színészek: Su-jeong Lim (Tales of two sisters, I’m a cyborg); Seon-gyon Lee (The Customer Is Always Right, a koprodukciós Night and day); Ryoo Seung-Ryong (a koreai filmhéten is vetített történelmi dráma, a Masquerade, a félnivaló Miracle in Cell No.7)

és mellesleg:
– a film az argentin Boyfriend for My Wife adaptációja

és végül:

Az óranézegetős szerelembeesősdi melyik filmben szerepelt? (aki megnézi a filmet az tudni fogja, de anélkül?)
(egy kis segítség:” From now on, we are one-minute friends. It’s fact.  You can’t deny it.”)

Daisy – a százszorszép naivitás

Maga a film egy lövöldözéssel tarkított háromszöges dráma, virágos alapokon.

A ‘daisy’ jelentése -a Cambridge szótár szerint- százszorszép, de a főszereplő növény a margitvirág, aki egy rokon. (Vagy aki jobb szeret okosnak látszódni, hívhatja Chrisanthemumnak, de a rokonság ténye így is fennáll.)

És akkor már rögtön fel is tűnik, hogy a krizantém is idevaló. Földiek.

A krizantém: nálunk temetővirág –csak azért, mert Mindenszentekkor az egyetlen aki még virágzik, és gyönyörű, a többiek meg.már elfeketedtek a hidegben.

A százszorszép? Ő meg az ártatlanság, a naivitás.

A margarétát kell, illetve ajánlatos tépkedni a nagy tépelődésünk közepette: szeret.nem szeret, szeret….. tehát többek között a szerelmet jelenti.

Egy pottyanás, egy csobbanás, egy elázott szépség…és kezdődhet a történet.

Ahol is az Amsterdamban élő Hye-Young (Gianna Jun) szerelmes.. vagy legalábbis meg szeretné ismerni titkos hódolóját. Ám ( a Nagy Ő-nek hitt) Ő, Park Yi (Woo-sung Jung) nem mutatkozik előtte.Szándékkal, mert félti. És van mitől. Mert a tulipánok földjén a fekete tulipán a halállal azonos. És egy bérgyilkos barátnője …hát ő mindig célpont.

Így naponta a titkos szerelmet jelentő margitvirágot küldi, és csak távolról nézi a gyönyörű, és naiv festőnőt. Életformájából adódóan rejtőzködik, állandóan bujkál, és ’dolgozik’ (rendelést kap, életet olt; rendelés,még egy gyertya, saját szekér meg döcög tovább….).

Fekete..szürke…fekete..szürke…És ezért van szüksége a szépre.

Fekete..pepita..fekete..fehér..fekete..

Így kezd el érdeklődni: festők, művészeti irányzatok, komolyabb zene. És természetesen a sok-sok virág. Változik a lány hatására, ám annak tudta nélkül.

A háromszögek természete szerint felbukkan a másik. A valaki. Akit Jeong Woonak (Sung-jae Lee) hívnak, aki szintén okos és jóképű, és aki egész egyszerűen meghagyja a hitében a lányt.

Higgye csak, ő a virágos. Ő a régóta várt Ő.

És még hasonlítanak is: bujkálós, de jófiú. Legalábbis a jófiúk oldalán áll.

’ki éltét hazugságba veszti….

Ekkor már tudható, hogy nem maradhat mindkettő.

Egyiküknek mennie kell, csak egyáltalán nem mindegy mikor, és hogyan. És még az is lehet, hogy mindketten csak bábok egy sokkal nagyobb játszmában. Mindez a saját érdekeikkel, a lány érzelmeivel, a felelősséggel, a ‘ki kit érdemel’ nevezetű önbecsapással kombinálva lövöldözéshez vezet.

Nem a könnyed filmek sajátja a happy end. De még csak nem is minden love story-é. Itt sem. És Andrew Lau (!aki nem azonos Andy Lauval!) szépen összerakta. Könnyed, de könnybe lábadt szemmel ücsörgünk utána még kicsinyt. És merengünk. Ki min.

A lányok rínak, és megpróbálják megérteni, a fiúk meg azon keseregnek, hogy miért nem kezdték a nagy puffogtatást előbb. Előbb lett volna vége, és ráadásnak coolabb lenne.

(ColorSnail)

Daisy. Koreai romantikus dráma, 2006. Rendező: Wai-keung Lau (Szigorúan piszkos ügyek) Forgatókönyv: Gordon Chan(Hard boiled),Felix Chong(Szigorúan piszkos ügyek) Főszereplők: Gianna Jun (My Sassy Girl), Woo-sung Jung(A jó, a rossz és a furcsa),Sung-jae Lee. A teljes film a YouTube-n itt angol felirattal.

((Andrew Lau operatőrként dolgozott. Sokat és jól- Csungking express, Ahogy peregnek a könnyek, Szigorúan piszkos ügyek…..- de itt és most rendező: egy hong kongi rendező egy koreai filmben, amit, amit Hollandiában forgattak.))

Kiborg vagyok, amúgy minden rendben

Hogy kik / mik a kiborgok? Amolyan humanoidok, akik erősek, ám a betáplált adatoktól függnek.

És én is az vagyok. Nem is akármilyen, hanem mindenevő. Mindenféle forrásokból, és mindenféle adatokkal táplálkozom, és időnként ez-az megfekszi a fejem. Olyankor jön a kúra. A tisztító, a kipucoló, a tágító.

Ilyenkor általában könnyedebbeket fogyasztok, és rájövök, hogy nőnöm kell még a kiborgléthez.

Jövök, megyek, teszek, veszek. Időnként lopom a napot, esetleg másoknak az idejét, és van amikor egy-egy mosolyt. Álmodozom, beszélgetek. Beszélek a falhoz, és ha úgy adódik ping-pongozom. Leütöm a magasra adott labdát, és néha én pattanok vissza a falról. És még az is előfordul, hogy csütörtököt mondok.

A film rendezője, Chan-wook Park (Oldboy), szerint nincs ez másként a bolondokházában sem.

Park Il Sun (Rain) lop. Mindent. Csütörtököt, bajnoki címet, fogsort, megértést. Mert fél, hogy egyébként nem veszik észre.

Cha Young-goon (Su-Jeong Lim) egy erőtlen igazságosztó. Egy kiborg, akinek éppen lemerült az akkumulátora. Fel kéne tölteni.

Mi kell hozzá?

Egy fogsor, hogy megrághassuk, gyomor, hogy bevegyük, és egy rizstranszformátor, hogy átvezethessük.

Másrészt felejteni tudás, hogy ne bántson a múlt.

Kell sztatika, hogy repülhessünk (köztudott: két zoknit összedörzsölve, ha előtte nem ettünk csirkét, a sztatikus erő felemel minket 🙂 ), és ha már repülünk, akkor szárnyalhatunk.

Kell jódli, ami lendületet ad, és megnemértés, mert az egy újabb zuhanáshoz, ami újabb lendülethez vezet.

És ekkor már lesz erőnk.

Szóval aki szeret képzelődni, ugyanakkor képes a tükröt is meglátni annak ajánlom. De annak feltétlen. (ColorSnail)

I’m a Cyborg, But That’s OK (Ssa-i-bo-geu-ji-man-gwen-chan-a), 2006. Dél-koreai romantikus dráma, vígjáték. Rendező:Chan-wook Park Író: Seo-Gyeong Jeong, Chan-wook Park Főszereplők:Su-jeong Lim, Rain, Hie-jin Choi

A teljes film a youtube-n. Filmzene itt.

Hogy készül?